Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása

XXIV. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2000 GESCHICHTE A szabálytalan ember Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása Horváth István A családi légkör és a közélet A Forgách család az Árpád-korig vezette vissza eredetét. A felvidéki ősök a XVI. század végétől tartósan jelen voltak Nógrád közéletében is, hiszen a megye főispánjai a XVII. század közepéig folyamatosan közülük kerültek ki, azt követően - szórványosan - a XIX. század második feléig a család férfi tagjai viselték e magas - a király által kinevezetten - közéleti pozíciót. A XVI. századtól jól követhetően megkülönböztethető - noha továbbra is egységes maradt a közösség - a család ghymesi (Nyitra melletti vár), a gácsi, szécsényi ága. Előnevükként a ghymesi és a gácsi honosodott meg. A dúsgazdag család mindennapjait, közéleti magatartását a királyhűség, a mély katolikus vallásosság határozta meg. A közéletiséggel szorosan összefüggő katonáskodás a család férfiait vonzotta. Ez utóbbival - no meg a házasságkötésükkel - teremtették, növelték a közös vagyont. Ebben a légkörben született Forgách Simon 1669. július 8-án. Egyes források szerint a rajkai kastélyban, mások úgy vélték a Nógrád megyei Gácson látta meg a napvilágot. Apja a Bécsben élő, dinasztiahű magyarok mintaképe volt. A Forgách család időben kiterjedt, népes közösség volt. A család életrajzírója is megjegyezte: a család tagjai között találtunk olyanokat, akik az ország szabadságáért harcoltak, míg mások a Habsburg dinasztia kiszolgálói voltak. Forgách Simon nagyapja, az ország nádora volt (1618-1621 között). Apja, Forgách Ádám (1601-1681) országbíró (1670-ben) bányavidéki főtábornok volt. Három feleségétől hét gyermeke született. Közülük Ádám (1663-ban született) és Simon élete és tevékenysége emelkedett ki. Forgách Ádám - Simon bátyja - 1685-től töltötte be Nógrád megye főispáni tisztségét. A kuruc felkelés kitörését követően a gácsi várból családostul Bécsbe ment. Az udvarba szívesen látták, ő pedig tehetségéhez mérten igyekezett bebizonyítani hűségét. Később Pozsonyban telepedett le, majd a felkelés leverése után ismét Gácson élt. A család alapvetően katolikus szellemben élt, és a gyermekek is ilyen irányú neveltetést kaptak. Bár a fiúgyerekek életéből - idős apjuk halála miatt - éppen a kamaszodás idején szorult háttérbe a családi fegyelem, az apai tekintély megismerése, és ez lehetett a forrása az olykor jelentkező magatartásbeli kilengéseknek. Apjuk halálát követően a család egy ideig Galgócon élt. Az ifjak nem voltak mentesek a szlovákok lakta környezet hatásaitól sem. Gyermekkorukban Adamkónak, Simonkónak szólították őket. Ez az élmény tartósan jelen volt életük későbbi szakaszában is, hiszen ismerjük, hogy a felnőtt Simon gróf kedvelt, és korán meghalt kislányát kedveskedve Rozicskának becézte. 9