Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása
Az udvari kapcsolatok meghatározóakká lettek a további sorsukat illetően: a család úgy döntött, hogy a gyerekek Bécsben folytatják tanulmányaikat. A döntés alapvető változásokkal járt. Az udvarhoz fűződő bizalmas családi viszony miatt sok irigyük keletkezett. Ennek több oka is lehetett. A Forgách gyerekek udvari nevelésben részesültek, Simon és a nála 9 évvel fiatalabb József- a későbbi császár és király - között igazi barátság alakult ki, játszótársak voltak. Ez nyilván sokaknak nem tetszhetett. Ádám fiatalon, 22 évesen lett nógrádi főispán, Simon alig 20 évesen kapta meg 1. Lipóttól a borsodi főispánságot. Az ármánykodás oka lehetett még az is, hogy a gyermekekkel özvegyen maradt anya, Rechberg Anna Katalin, gácsi birtokainak megvédése miatt jó viszonyt tartott kuruccá lett bujdosókkal is. (1 ^ Az ifiú Simon az udvar szokásainak megfelelően sajátította el jártasságát az ismeretekben, a tudományban. A bécsi jezsuitáknál tanuló fiatalember kitűnt a latin nyelv, a jog, a történelem iránt megmutatkozó érdeklődésével.^ Simon az iskolák elvégzése után gyorsan haladt a katonai pályán. Tizennyolc évesen már huszárhadnagy , huszonhat évesen alezredes, harminckét évesen tábornok lett. Több hadjáratban szerencsésen és sikeresen részt vett: 1697-ben a boszniai Bihácsot ostromolta, a spanyol örökösödési háborúban a saját huszárezredével hadakozott a franciák ellen. 1703-ban vezényelték haza. Az udvar feltétlen bizalmát élvezve kapcsolódott be a Rákóczi ellenes hadműveletekbe. 1703-ban Zólyomnál azonban Bercsényi kurucai megfutamították. Ekkorra - úgy tűnt - teljességgel hatott életére az osztrák udvar légköre, sokakat megdöbbentett, amikor durván és németül szidalmazta a kurucokat és 1704 elején „német tábornoki egyenruhába bújt, s bajuszát is leborotváltatta." (3) Forgách Simon életével foglalkozó és eddig megismert forrásunk mindegyike kiemelte a „daliás ifjúvá fejlődött, s tüzes, katonás külsejét" amellyel környezetére is nagy hatással volt. Mindezek után nem csodálkozhatunk, hogy a „finom, udvari gavalléros műveltségű, szép olvasottságú, szellemes és humoros - olykor pajzán - kedélyű, a poharazást sem megvető ifjú ember" a szebbik nem körében is sikereket ért el. (4 ^ Sokakból kiválasztva 1688-ban - 19 évesen - nőül vette az ugyancsak híresen szép gróf Esterházy Ágnest. (5) Forgách Simon a házasságkötést követően Galgócot, „Vágvölgyének e festői várkastélyát rendezte be családja lakhelyének". Készpénz híján a mindennapi költségek fedezetére elzálogosította kelecsényi birtokát. A grófi család fényes udvart tartott. Amikor a gyakran az európai hadszíntereken harcoló várúr otthon volt, megszaporodtak a vendégek: a környék hatalmas erdői jó lehetőséget kínáltak a vadászatoknak. Forgách ménesét messze földön is emlegették. A házasságból három gyermek - Zsigmond, Rozália és Katica - született, közülük csak Zsigmond élte meg a felnőtt kort, de - különösen apjának - nagyon sok szomorúságot okozott lehetetlen életvitelével. Mindennapi életükben a vallás gyakorlása is jelen volt. A galgóci ferenceseket szívesen fogadták, és a templomuk mellé épített díszes kápolnát az e célra létrehozott alapítványból tartották fenn. Galgócon a fiatalasszony, Esterházy Ágnes jól érezte magát. Gyermekeik nevelését ő felügyelte. Miután férje gyakran volt távol, szívesen fogadott vendégeket is. A temetvényi vár - ahol férje unokatestvére, Bercsényi Miklós élt családjával - közel esett, így azok lakói rendszeres látogatói voltak. Amit annál is szívesen megtettek, mert 1695-ben fényes nászt ültek: Bercsényi Miklós Galgócon ismerte és szerette meg Csáky István országbíró özvegyen maradt Krisztina lányát. Járt a galgóci kastélyban Erdődy György grófné, és 1697-ben néhány napot itt töltött családjával a menekülő Rákóczi is. Később - 1703-ban, 1704-ben - szívesen időzött itt a fejedelem. A galgóci birtoknak azonban szomorú vége lett. Még a kuruc háború idején Herbeville osztrák tábornok hadai felgyújtották. Az udvar 1709-ben Wratiszlaw János cseh kancellárnak elzálogosította. A hűtlenségi per során a Forgách-vagyon kikerült a család kezéből. III. Károly 1726-ban csak arról rendelkezett, hogy a szécsényi, a gácsi birtok egyes részei kerüljenek vissza a Forgách örökösök kezébe. (6) A kurucokhoz csatlakozó Forgách Simon tettét (1704. március 20-án) a család, a kortársainak jó része is az eddigi neveltetésével való szembefordulásként, a hagyományoktól való „elhajlásként" értékelte, és tettéért elítélte. t7) 10
