Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

Európának. Szép szavak által politicai jelentőségre jönni nem fogunk, hanem ha 200 ezer fegyveresünk lesz, akkor mindenki elismer bennünket, különben attól félhet, hogy elismerhetjük magunkat általa. Épen azért hiszem, hogy kötelességünk erélyesen fellépni; ha máshol szövetségest keresünk magunknak, mutassuk meg miképen régi szövetségesünkkel hogy bánunk, hogy bennünk bizni lehessen ha első fellépésünk is az lesz Európában, hogy a régi szövetséget megszakítjuk Ausztriával, akkor a sanctio pragmatica elszakítása nem lesz valami különös recomendatio más nemzeteknél, hogy ők akarjanak velünk tractatusra lépni, mert látni fogják, hogy mig tetszik nekünk megtartani a tractatust, megtartjuk, midőn pedig elég erősek vagyunk, elszakítjuk azt, mi 100 év előtt köttetve sok bal szerencse között megtartott bennünket, s mellynek hivei voltunk mindig. Bizalmat az által nem gerjesztünk magunk iránt, ha ollyan tractatusokat szakítunk félbe, mellyek ellen fel nem szólalunk, s mellyeket ezereknek vére pecsételt meg. Nem gondolom tehát, hogy elállhassunk azon politicától, mellyet Magyarország száz év óta követett, mert ha a pragmatica sanctio csak annyit foglalna magában, hogy Magyarországnak királya egyszersmind királya a többi ausztriai tartományoknak, és semmi közünk ahoz nem volna; vallyon a többi tartományok megmaradtak-e a felségnél vagy nem? Szeretném tudni, mi czélja volna a santio pragmaticának. Hogy lehet megegyeztetni, a dolog természetes állásával azt is, hogy független lévén minden egyes tartománya Ausztriának, egyik az orosszal szövetkezzék; akkor Horvátország azt mondaná, hogy ő természetes szövetsége sem a franczia, sem az olasz, hanem az orosz; Magyarország akkor vivni fog az olasz és franczia sympathiákkal, az ausztriai tartományok frankfurti és angol segítséggel, a csehek az orosszal, s ebből azután háború következik... ...Azért a régi kapcsot fentartva, ugy, hogy a nemzet önállása csorbát ne szenvedjen, ugy mint a törvények kívánják a pragmatica sanctio értelmében bele egyezem a ministerium politicájába." (líí) Végül is 1848. július 22-én nyilvános szavazáson 233:36 ellenében elfogadták Kossuth indítványát az olasz segélyt illetően. <l9) A nógrádi képviselők közül csupán Kubinyi Ferenc szavazott az indítvány ellen. Ezután következett a válaszfelirat szakaszonkénti tárgyalása. Kubinyi nem volt megelégedve a 18 tagú bizottság által szerkesztett válasszal, mert „szép eszmék és elvek vannak abban letéve, de ezek csak általánosságban fordulnak elő. Most, midőn a nemzetek sorába lépünk, azt gondolom, szükség volna nyilt szóval erélyesen fellépni." (20) A válaszfelirat módosításának vitájában a nógrádi képviselők közül csak Kubinyi és Repetzky szólalt fel. Módosításuk mindkét esetben csupán egy-egy szóra terjedt ki. Repetzky a 4. pontban a „hazánknak törvényes önállását visszaadá" kifejezés helyett a „visszaállítá" szót, míg Kubinyi a 7. pontban a „királyi legfelsőbb gyakorlata végett e hű nemzetet boldogító jelenlétével megajándékozandja" helyett a „megörvendezteti" szót javasolta. Az alsóház mindkét képviselő módosítási javaslatát elfogadta. (2I) III. Elemi oktatásról szóló törvényjavaslat A Deák Ferenc által készített népoktatási törvényjavaslat tárgyalását a képviselőház 1848. augusztus 3-ára tűzte ki, bár törvény nem lett belőle (22) Az egyes paragrafusok vitája során Kubinyi, Repetzky és Frideczky szólaltak fel. Kubinyi és Repetzky a 4. §-hoz szóltak hozzá, ami szerint „minden szülő vagy gyám... kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat, ha nevelé-198-