Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

sökről háznál vagy magánintézetnél nem gondoskodnak, nyilvános iskolába járatni, még pedig a fiakat hat éves koruktól tizenkét éves korukig, a leányokat szinte hat éves koruktól a tizedikig. Ezen kötelesség elmulasztása pénzbeli s a szükséghez képest fogsági büntetéssel is büntettetik." {П) Kubinyi egyetértett azzal, hogy a szülőket rá kell szorítani gyerekeik iskolába járatására, de a börtönbüntetés nem fér össze a törvény humánus szellemével. Ezért csak 3-tól 15 krc-ig terjedő pénzbüntetés kiszabását tartja helyesnek, „annyiszor a mennyiszer". Repetzky azonos véleményen volt Kubinyival. Szerinte azért vetendő el a fogsági büntetés, mert sok apa azt hisz, azzal tesz jót gyerekének, ha nem járatja iskolába. Ezért először meg kell őket győzni ennek ellenkezőjéről, és ennek egyik módja a pénzbüntetés, de nem a börtön.

(24) Mivel módosítási javaslatukat egyikük sem adta be írásban, a képviselőház nem is szavazott róla. Frideczky 10 §-ra vonatkozó módosítását beadta ugyan írásban, de a képviselők többsége elutasította. (2S) A minisztérium törvényjavaslatának 10 §-a így hangzott: „Az oktatás nyelve a lakosok többsége szerint határoztatik meg." Frideczky ebbe a §-ba még be akarta vetetni, hogy a „közoktatás nyelve magyar legyen." E csöppet sem demokratikus javaslat elutasítása két indokra épült: egyrészt a nem magyarok nem tudnának ilyen gyorsan magyarul megtanulni, másrészt pedig minden ember elemi joga az anyanyelvi oktatás. Frideczky javaslatát elutasították ugyan, de elfogadták a központi bizottmány módosítását, miszerint „a magyar nyelv mindenütt rendes tanulmány legyen."

(26) Ezzel az anyanyelvi oktatás elve is érvényesült, és a magyar nyelv sem szenvedett hátrányt. Nem kapcsolódik ugyan szorosan a népoktatási törvényjavaslathoz, de meg kell említenünk, hogy Kubinyi Ferenc volt az, aki szót emelt a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház és a Ludoviceum ügyében is. A Nemzeti Színház megsegítésére 10.000 forintot ajánlottak meg a képviselők, mely tőke az ország pénztárába került. Kubinyi örömmel vette a színház megsegítését, „mert a nyelv és nemzetiséget mozdítja elő, következve kívánom, hogy az ország pártolása alá vegye, és pénztárából fizessék minden költség a mi fentartására szükséges." (27) Majd a segélyezésnek ugyanezt a módját javasolta a Nemzeti Múzeum felszrelésére is. „Más mivelt nemzetek milliókat fordítanak tudományos intézetekre, és olly szerencsések, hogy dicsekszenek számos tudományos intézeteikkel, mi olly szerencsétlenek vagyunk, hogy azokat sem hozhatjuk tökélyre,mellyek már léteznek. ... Nem kívánok sokat felajánlani, de azt hiszem, legalább felszerelni szükséges." (28) ALudoriceum ügye nem újsütetű dolog, hisz már 1808-ban (1808:VII.tv) majd 1836-ban (1836:XXXIXtv) szóvolt a magyar tisztképző felállításáról, de azt az akkori kormányzat nem engedélyezte, mert „nem akarta, hogy azon intézetben a tanításnál egyedül a magyarnyelv alkalmaztassák. {...} Most azon szerencsés helyzetben levén, hogy ezen akadály megszűnt, nem marad egyéb hátra, minthogy ezen intézet felállítása által minélelőbb a kitűzött czélt elérjük." (29) Ezért Kubinyi felszólította Mészáros Lázár hadügyminisztert, hogy ez ügyben terjesszen elő egy javaslatot. Mészáros tervezetében konkrétan szerepelnek az elméleti és gyakorlati oktatás tárgyai, valamint a pontos költségvetés, ami a 100.000 forintot is meghaladja. (

M)) A felsőház a tervezetet az 1848. december 27-én tartott ülésén elfogadta és visszaadta az alsóháznak. (3,) IV Katonaállítás, magyar hadsereg ügye Az olasz kérdés vitájához hasonlatos vita alakult ki a honvédelmi törvényjavaslat kapcsán is. <

;!2

> Mészáros Lázár hadügyminiszter az augusztus 7-diki ülésen azt kérte a képviselőktől, hogy a -199-