Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kovács Anna: Élet – Sors – Művészet

Szétlátásaim a világban (1971-72, 4 kötet) Füstölgések (1972-73, 9 kötet) Élet, Ég és Salak (1973, 2 kötet) Glóbus (a tartalomból valószínűsíthető, hogy 1974 után keletkezett a 20 kötet, amelyből 16 maradt ránk) „Idáig teleírtam ötezer lapot" - jegyezte le 1974. október 16-án, és tudjuk, hogy ez után még szinte haláláig, betegségében is nagy hévvel és hittel, életre-halálra alkotott: „írok, festek, rajzolok, látástól vakulásig." A többezer oldalnyi kéziratok uralkodó műfaja a vers

, de jelentősek a prózai munkák

: - az önéletrajzok, visszaemlékezések; - az elméleti igényű írások /pl. a naiv művészetről, az emberi élet általános kérdéseiről/; - és az elbeszélések /pl. a Lojzik című/, illetve környezetéhez kapcsolódó legendák, regék, mesék. /"Mint a mesének egy szál cigánya... Egyedül jártam a vidéket, összeszedtem minden mesét, súgott mende-mondát..."'/ Figyelemre méltóak - már csak azért is, mert az írói alkotóműhely titkairól árulkodnak Balázs János dramatikus kísérletei

. A Két én (1941) című korai munkájában a teremtő, az alkotó, a boldogulást kereső énje a kétkedő, a romboló, az alkotás, az írás, sőt, az élet értelmetlenségét hirdető önmagával vívja meg párharcát. Egy másik - kétségkívül Madách hatását mutató - rövidke kéziratában a teremtő Atya és a cselekvésre ítélt Fiú küzdelmében egy új világ születik meg. S végül itt kell felidézni a Füstölgések című kötetének bevezető szakaszát, amelyben éppen az íróvá válás pillanatát ragadja meg, s ábrázolja dramatizált formában a teremtő őserő és az alkotásra kész ember találkozásában. Néhol talán zavaros /ő úgy írta „mint a hegyi források, vegyesen bugyogtatja a kristályos vizet a zavaros pocsétasággal"/, vagy csak nehezen felfejthető, de roppant szellemi erőfeszítést felmutató, tiszteletet parancsoló, az önmagával viaskodó, kétkedő ember költői megnyilvánulásai ezek a „drámai írások". Szavam, mint az égető sav marjon bele az élő valóságba: tépje a húst, törje a csontot: szikrát és lángot hányva. Mondásaim élesen, torzítva véresen úgy szúrjanak, hogy közben legyenek olyan kedvesen simák: aludjon el tőle, méltó pihenésre a fáradt világ! -96-