Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

amerikai, ausztráliai (MELLARS 1976) és nyugat-európai példák (EVANS 1975) alapján tudjuk, hogy a vadászó-gyűjtögető népek többféle célból - vadászat, szegélyzóna kiterjesztése, táborhely és vadászott csordaállatok terelőútjainak kialakítása - is használták az erdőégetést (BENNETT et al. 1990, CLARK 1972, 1988, CLARK et al. 1989, SMITH 1970, 1981). Az Északi-középhegységben a mezolitikum időszakában elkezdődött, tudatos emberi hatásnak is tekinthető környezetátalakítások közül kiemelkedik a szegélyvegetáció, a mozaikos erdei környezet kialakítására való törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő mogyoró terjedését nagymértékben elősegítette. Bár még nincsenek archeobotanikai adatok a magyarországi mezolit lelőhelyeken a mogyoró gyűjtéséről, de a nyugat-európai mezolit telepeken megfigyelt gyűjtögetési stratégia és erdőégetés, valamint a mogyorópollen mennyiségének növekedése között úgy tűnik, összefüggés van (BEHRE 1988, SMITH 1970). Ennek a tudatosnak tekinthető, a vizsgált területen is kimutatható, vegetációváltozást okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében a Kárpát-medencében élő vadászó-halászó-gyűjtőgető népcsoportok eljutottak az ún. substituciós fázisba (ZVELEBIL-ROWLEY-CONWY1986), vagyis saját, aktív beavatkozásaik nyomán felhalmozott ismereteik révén nyitottá váltak az élelemtermelési, produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére (ZVELEBIL 1986). Az Alföld északi részén, az Északi-középhegységben, valamint a Dunántúlon több - köztük mezolit telep közelében lévő paleoökológiai lelőhelyen is sikerült kimutatni a kisebb-nagyobb pernyemaximumokat követő mogyorópollen dominancia növekedést 8.000-6.000 ВС évek között. Emiatt feltételezzük, hogy ebben az időszakban a Kárpát-medence északi felén élő mezolit lakosság döntő része már a substituciós fázisban volt. Természetesen ezek az adatok nem azt jelzik, hogy a mogyoró emberi hatásra jelent meg és terjedt el a Kárpát-medencében. Véleményünk szerint a természetes változásokat a Kárpát-medence egyes területein felerősítette a mezolit ember azzal, hogy lokális, kis területű égetésekkel mozaikos, nyitottabb és zártabb vegetációs foltokból álló környezetet alakított ki, és a szegélyvegetáció - köztük a mogyoró - terjedését ezzel is elősegítette kezdetben valószínűleg spontán, később talán tudatos módon. A keleméri 7.500-6.000 ВС közötti pollen- és pernyeadatok azt jelzik, hogy mezolit aktivitással és jelenléttel kell számolnunk ezen a területen is. 3. Neolitikum Kelemér, Kis-Mohos A kelemén Kis-Mohos láp medrében 6.600-6.500 BP (7.200-7.100 cal BP, 5.400-5.300 cal ВС) éveknél ismét egy igen jelentős kettős pernyecsúcs alakult ki. Ezek a változások - csakúgy, mint az erdő összetételének többszöri módosulása, a kender, a taposást jelző gyomnövények (pl. Plantago lanceolata - lándzsás útifű) megjelenése, a fapollen visszaesések, a páfrányspóra maximumok és a termesztett gabonafélék megjelenése - már a produktív gazdálkodást folytató neolit kultúra környezetátalakító tevékenységeihez kötődnek. Igen fontos, hogy a pollenösszetételben jelentkező változásokkal szinkronban szedimentológiai, geokémiai eltéréseket is ki tudtunk mutatni az üledékrétegben. így az egyes kultúrák hatását az üledékgyűjtő medence környezetére egymást kontrolláló módszerekkel tudtuk feltárni. A meder paleoökológiai, geoarcheológiai vizsgálata (SÜMEGI 1998, WILLIS et al. 1997, 1998) szempontjából a neolit kulturális folyamatoknak ott van jelentősége, hogy a produktív gazdálkodás -80-