Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

Ennek a rendszernek a fejlődése és módosulása napjainkban kísérleti úton is vizsgálható, egyes elemeinek rövid távú változásai jól nyomon követhetők. Viszont az ember és környezet kapcsolatának több mint 2 millió évre visszavezethető múltja van, amelyről csak a kőzetekbe, fosszíliákba, ember által készített eszközökbe zárt geológiai, paleontológiái és archeológiai dokumentumok, információk maradtak fenn. A régészet, a földtan és az őslénytan közötti társtudományi kapcsolat nem véletlenszerű, hiszen az ember által készített tárgyak, eszközök, vagyis az archeológia dokumentumai különböző geológiai rétegekből kerülnek elő, és különféle ősmaradványokkal (pl. ember- és állatcsontokkal, faszéndarabokkal, csigákkal, kagylókkal, virágporszemekkel, stb.) együtt temetődtek el. Ezek a tárgyi emlékek segítenek egyrészt megérteni az egykor élt ember és környezete kapcsolatát, másrészt időben elhelyezni az emberi leleteket, és információkat biztosítanak az ember környezetátalakító tevékenységéről. A negyedidőszaki képződmények geológiai és őslénytani vizsgálata alapján a Kárpát-medencét sokszínűség jellemezte az elmúlt 2-2,5 millió év során. Ennek oka az, hogy a jégkorszaktól kezdődően a Kárpát-medencében három, makro-, mező- és mikroszinten egyaránt erőteljes környezeti mozaikosság alakult ki (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999, SÜMEGI 1996, SÜMEGI-HERTELENDI1998, SÜMEGI-KERTÉSZ 1998, 1998a, SÜMEGI et al. 1998, 1998a). A makroszin3. ábra Éghajlati övek a Kárpát-medencében 1. döntően óceáni klímahatás alatt álló terület; 2. döntően BS (erdőssztyepp) klímahatás alatt álló terület; 3. kárpáti-szubkárpáti klímahatás alatt álló terület; 4. átmeneti zóna az óceáni és a BS klímaöv között; 5. szubmediterrán klímahatás gyakorisága -68-