Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

4. ábra A Kárpát-medence vegetációs övei 1. pannóniai erdőssztyepp; 2. szubmediterrán tölgyerdő; 3. közép-európai és szubmediterrán kevert tölgyerdő; 4. balkáni tölgyerdő (Quercetum frainetto) elterjedése (transsylvaniai-ösvény); 5. közép-európai tölgyerdő; 6. bükkösök, fenyvesek és magashegységi vegetáció; 7. a balkáni géncentrumú ezüsthárs (Tilia tomentosa) elterjedésének északi határa tű mozaikosságot a nagy kiterjedésű éghajlati területek ütközőfelülete alakította ki, mivel három jelentős klímaöv is megtalálható a vizsgált térségben (3. ábra). Ugyanakkor kelet-nyugati irányban csökkenő tendenciájú kontinentális hatás, nyugat-keleti irányban csökkenő óceáni hatás, délről-északra pedig csökkenő szubmediterrán éghajlati hatás fejlődött ki (BACSÓ 1961). Ezen éghajlati övek következményeképp a Kárpát-medencében mozaikos vegetáció alakult ki (4. ábra). A nagy kiterjedésű klímaövek hatását erőteljesen módosították és módosítják a regionális és mikroregionális morfológiai és hidrológiai adottságok. Az éghajlati és növényzeti övek mozaikos kifejlődése következtében a talajadottságok is mozaikosak a Kárpát-medencében. Ezt a mozaikosságot csak tovább fokozza az alapkőzetekben kimutatható sokszínűség (5. ábra). így a makroszintű, eltérő éghajlati övek nem éles felületek mentén, hanem kisebb területekre bomolva, mozaikosan, egymás mellett jelentkeznek. Ezek az éghajlati hatások ráadásul nem stabilan, hanem bizonyos gyakorisággal jöttek létre, azaz időbeli ritmusuk volt. -69-