Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Petőfi „ismeretlen” műve: A Salgó

„Talán nem volt Magyarországban vár, „Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, melly olly közel szomszédja lett Ki az egekre nyújtja vakmerő volna a csillagoknak, mint Salgó." Kezét, hogy onnan csillagot raboljon..." „Fölmentem a hegy sziklatetejére, „Sokáig ültem romjainak legfelső S letelepedtem a romok fölött, csúcsán; tekintetem mérföldeken, Verőfényes nap volt, tekintetem lelkem századokon tul barangolt." Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, (...) De lelkemet nem illy képek körözték, Nem illy vidámak; lelkemet homályos Látkörbe vitte a komoly merengés, Holott körüle ködruhában Mogorva árnyak lengtek, a kihalt Sötét középkor véres napjai." /12-14. sor/ /23-26.. 32-37. sor/ A hely varázsához ezúttal nem kötődött olyan történet, amely Petőfi számára használható lett volna, hiszen már a gyermekkori forrásban, Vályi Andrásnál ez állt: „Eredete bizonytalan..." (I. m. III. 224.) A költő feltehetően nem ismerte Mocsáry Antal megyemonográfiáját, ám ott is hasonlót olvashatott volna (Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése, Pest 1826. III. 223.). A Vályi megörökítette történetek aligha vonzhatták Petőfit: a huszita vallásháborúk éppúgy, mint a török megszállás, amelynek mesei kompenzációja a János vitézben már 1844-ben megtörtént; „újraírásának" komoly formában nem lett volna értelme. Petőfi költői fantáziája tehát felszabadulhatott. Az Árpád-ház kihalása utáni helyzetet, amelyben a „magány érdekek" felülkerekedése a romlás szélére juttatta az „elárvult hazát", Petőfi Horváth Mihály friss könyvéből vehette a maga 13 soros, teljesen hasonló logikájú korfestéséhez: A magyarok története II, Pápa 1843. 1. Ugyanitt megtaláljuk a „Kompolthok" említését is, ezek között az egyéni hatalom- és haszonlesők között. A filológia persze már korábban is foglalkozott a névanyag forrásával, és azt Budai Ferenc M'agyarországpolgári históriájára való Lexicon, a XVI. század végéig с. munkájában (kiadta Budai Ézsaiás, Nagyvárad 1805. II. 479-481.) találta meg. Itt találkozhatunk a történelmi személy Kompolthi Péter rövid életrajzával: III. Endre halála után előbb Vencel híve volt, végül azonban Róbert Károly mellé állt, és 1317-ben tárnokmesterségig vitte (vö. Farkas Gyula: Petőfi nagyobb elbeszélő költeményei és forrásaik, Bp. 1923. Eötvös-Füzetek 1. 35-38.). A család 1521-ben kihalt. Hozzátehetjük még: Kompolthi Péternek a valóságban nem voltak fiai, és nem volt Salgó ura: A Kompolthiak vára Nana volt, amit Mátyás rontatott le (vö. Ballá Károly: Hős regék A' Magyar Előidőből, Pest 1826. 223-251. - Nincs adatunk rá, hogy Petőfi ismerte volna.) A „Gedővár" gesztus az 1845. évi szállásadó barát, Kubinyi Rudolf felé, természetesen a személyes tájélmény mellett. (Gedő Simon már a Tigris és hiénában szerepelt.) Itt jegyezzük meg, hogy a nógrádi Gede-Gedő középkori váráról (ma: Szarvasgede) Petőfi nyilvánvalóan nem tudott, ami egyben újabb közvetett bizonyíték arra, hogy a költő nem ismerte Mocsáry megyetörténetét, ott ugyanis ez a Gede szerepel (i.m. III. 258.). Az elbeszélő költemény topográfiai cselekményvonala (Salgó - Gedővár - Hajnácskő érintésével - Salgó) azonban kétség-61-