Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig

pesti fakereskedőhöz, hogy 5 év alatt takarékosan összegyűjtve fizetését, önálló fakereskedést nyisson. Szerencséjére maradt mert június közepén Losoncról özv.Benkner Károlynétól kapott megkeresést, hogy lenne-e kedve hozzá segédül elmenni. 1841 augusztus 21-én már Losoncon kötötte fel Búsbak a munka jelvényét, a zöld kötényt, hogy a Benkner-féle vaskereskedésben mint üzletvezető megkezdje a „sisiphusi" munkát és virágzó állapotba hozza azt. Első dolga volt a napló,- pénztár- és főkönyvek és levélmásoló könyv ellenőrzése, mert midőn a küszöböt átlépte, feltűnt neki, hogy az üzlet szinte üres. Meglepő volt számára hogy egy olyan virágzó városban, mint Losonc, hogy állhat ez a kereskedés a tönk szélén. „...Losonc város, mely tisztán földbirtokos, kereskedő és iparosokból áll, nagy értelmiséggel rendelkezik, van református Collegiuma, Theológia és jogi tanszékkel, evangélikus algimnáziuma. A város önálló kormányzattal, tanáccsal és külső tanáccsal, erős iparral és kereskedelemmel, és nagy vidékkel, nagy forgalmát tanúsító óriás hetivásárai és országos hírű vásárai. Hát hogyne lehetne ilyen viszonyok között prosperálni?" A könyvek áttanulmányozása után „igen megszomorító akadályt képező és ezen kereskedő ház vagyonát felemésztő molochot találtam, melyet táplálékkal, ha bármint virágozzék az üzlet, lehetetlen győzni". Kérte ezért az özvegyet, hogy a bevételből háztartási szükségen kívül, semmilyen más rendellenes kiadás ne történjék, a többi pénz mind az üzleti hitel és készvételre fordítandó. Ellenkező esetben kénytelen lesz kilépni, mert vállalt feladatát, hogy a család számára anyagi jólétet teremtsen, nem tudja teljesíteni. Kobzán István, a Benkner család komája az üzleti napló minden lapján több év óta kisebb-nagyobb összegekkel volt terhelve, de a kölcsönt soha nem törlesztette. Kobzán igen gyakran járt a családhoz és amikor hetivásár idején tartóztatta fel az özvegyet, Búsbak nem állhatta meg szó nélkül. Vásár után kérte a főnöknőt, hogy minél előbb tegye rendbe a közte és a koma között felmerült viszályt, mert Búsbak és ő nem férhetnek egy fedél alá, egyiknek menni kell. A viszály elrendezésében végül a család ügyvédje, Ruttkay Lajos segített, aki azt tanácsolta Kobzánnak, hogy a tartozását igyekezzen részletekben törleszteni, a béke és rend érdekében pedig maradjon el a háztól. Az üzlet forgalma lassanként megélénkült, a bevételből pontosan fedezve a hiteleket, megteltek az üres állványok árucikkekkel. A nagyszámú helyi iparos igényeihez alkalmazkodva Búsbaknak sikerült azok bizalmát megnyerni azáltal, hogy a legjobb minőségű műszereket és szerszámokat rendelte. Jó forgalmat lehetett remélni a heti- és országos vásárok idején is. Búsbakék kirakodtak majd minden losonci és losonctugári vásáron. Losoncnak 5 vására volt: február 14. a Bálint vásár, május 7. Szaniszló vásár, július 2. Sarlós vásár, szeptember 14. Kereszti vásár és december 9. a Judit vásár. Losonctugárnak 4 vására volt: január 2-i, április 4-i, augusztus 2-i, október 2-i. Ezek közül a legnépesebbek voltak az április 4-i és május 7-i kapavásárok, utóbbi országos hírű gyapjúvásár, a júliusi sarlós vásár, a szeptemberi nagy gyapjúvásár és az októberi terményvásár. Az időhöz kötött árukat mint a kapa, kasza, sarló a nép a vásárban szokta venni, mert azt tartja, hogy nagy a verseny, szabadabban válogathat, és mégis olcsóbban kapja, mint a boltban. Medárd hetében, amikor elkezdődött a kaszálás, és júliusban, aratás idején vitte a nép a kaszát, , vasvillát, sarlót, faeszközöket. A téli hónapok forgalma csekély volt. „Ami földmíves népünknek télen úgyszólván semmi rendes dolga: különben természete a heverés, és bármire volna szüksége, húzza halasztja, óvakodik minden kiadástól, csak ha már éppen nem kerülheti, ha körmére ég, már akkor megveszi nagy alkuval". Az üzleti forgalom megélénkülése és a vásári bevételek, amelyet hiteltörlesztésre fordítottak, jövőjére nézve is bizakodással töltötték el Búsbakot. „Röviden beláttam, hogy ez a kedves város nagy vidéke és életre való lakosságával olyan emporiális központ, amelynek körében minden jó reményre jogosít, miszerint itt előrehaladni, megélni, emelkedni és boldogulni le-38-