Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Viga Gyula: Falu és külvilág. Adatok Szendehely népének külső kapcsolataihoz a két világháború közötti időszakban

udvarán. Több beszálóhely volt Vácott, s híres volt Balassagyarmaton a Csillag-korcsma állása is. A közeli helyekre persze már legfeljebb be-betértek a szendi fuvarosok, s emlegetik, ahogy azokban alkalmanként szlovákiai fuvarosokkal is lehetett találkozni: ezek szilvát és más gyümölcsöt, káposztát, krumplit szállítottak a pesti piacokra. A szendi fuvarosoknak is kialakultak a megszokott stációik: például Pestre menet Vácott áltak meg, ahol megabrakoltattak, s úgy mentek tovább. A visszaúton megint Vác volt a megálló, ahol még abrakoltak, s csak úgy tértek haza. 3-4 napnál tovább azonban nem maradtak el, - például Ipolynyékig szállították a meszet, Gyöngyösről hoztak bort a faluba -, mert a hosszabb úton a jószág és az idő elvitte a hasznot. A szendehelyi fuvarosok tevékenysége nem csupán a helybeli parasztok és iparosok termelő tevékenységével, ül. a falu hétköznapjaival fonódik össze sok szálon, hanem az ünnepeivel is. Lakodalom alkalmával is fuvarost fogadtak, ha nem volt (elegendő) fogat a családban, rokonságban. A fogatos Nőtincsre szállította a fiatalokat meg a legszűkebb hivatalos kört: a polgári esküvőt a jegyzőségen kellett megtartani. Volt, hogy 3-4 szekér is ment egymás után: a lovakra ilyenkor díszes szerszámokat tettek, a kocsi küllői közé színes szalagokat fontak. Könnyű, ünneplő kocsikat fogtak ilyenkor, lőcs nélkülieket, fédères ülésekkel. A fuvarost is vendégül látták ilyenkor, de általában pénzt is fizettek neki. Fuvarost fogadtak a nagyobb távolságra induló búcsúsok is: ők gyalog mentek, batyujuk volt a szekerekre halmozva. A hithű római katolikus szendehelyiek életében a búcsújárásnak a két világháború között igen nagy jelentősége volt. Mátraverebély-Szentkút, Vác, Márianosztra, Hűvösvölgy, Máriaremete, i\\. Máriagyüd voltak a leginkább látogatott helyek, de mindenki azon volt, hogy életében legalább egyszer felkeresse Marizell kegyhelyét is. Költséges út volt, korábban hajóval, vonattal mentek: inkább a tehetősek engedhették meg maguknak, de a szegényebbek is melengették ennek az útnak az lehetőségét magukban.(Úgy tartják, hogy egy kisebb darab föld árába került az út.) Az emlékezet szerint, a trianoni határok meghúzása előtt Selmecbánya is a szendiek által látogatott búcsújáró hely volt. 7. Ha nem is a gazdasági kapcsolatok kényszerítő erejével hatott, de utalnunk kell a szendehelyiek kapcsolatrendszerének összefüggésében falu népességének etnikai arculatára, hovatartozására, ami - közvetlenül vagy közvetve - befolyásolta külső kontaktusukat is. Adataim egyértelműen azt jelzik, hogy az első világháború utáni évtizedekben a szendehelyiek közvetlenül csak Berkenye népével érintkeztek, más szomszédos faluval lényegében nem tartottak kapcsolatot. Nem zárható ki, de a recens gyűjtés módszerével nem is igazolható, hogy ennek elsődlegesen etnikai okai lettek volna, ám azok - különösen az eltérő vallások következtében erőteljesen hatottak. Felsőpetény, Ósagárd, Bánk szlováksága, hasonlóan Galgahuta és Legénd népe, evangélikussága révén egymással tartott kapcsolatot, s össze is házasodott. Nőtincs jobbára elmagyarosodott szlováksága katolikussága ellenére sem kötődött a szendehelyi római katolikus németekhez: a II. világháborúig ők is alapvetően endogámok voltak. A szendehelyiek sem keveredtek, még más falu katolikusaival sem. A szendieket a közeli falvak svábnak mondják, ők a szlovákokat tóinak. Közismert a rövid csúfolódó szöveg a faluban: Tót, segginfót, rajta a betűi De hangsúlyozzák másságukat az egykori kibocsájtó falu, Berkenye lakóival kapcsolatban is: a két falu népe kölcsönösen szúnyognak (snoka) hívja egymást. Úgy tartják, hogy a berkenyéi nép büszkébb, mint a szendi, magasabbra tartják magukat. „Okosabbak, de rafináltabbak is!" - mondják idős szendi adatközlőim. -222-