Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Viga Gyula: Falu és külvilág. Adatok Szendehely népének külső kapcsolataihoz a két világháború közötti időszakban

lő gallyat felibe, de néha ingyen is odaadták a fogatosoknak, akik azt felaprították pirílifának (gyújtós), 20-30 kilós csomókba kötötték, s úgy vitték a váci piacra. Ha mészégetők vettek meg irtásra árult erdőt, általában ők is értékesítették a jobb minőségű faanyagot. Bár voltak, akik meg tudták faragni maguknak a jármot, gereblyét, szekérküllőt, a faeszközöket elsősorban a váci vásárban szerezték be. Ott lehetett bútort is vásárolni. 6. Korábban önálló tanulmányban mutattam be, hogy a felföldi fuvarosok a 19-20. században egy sajátos vállalkozói formát képeznek, ami gazdasági és társadalmi mobilitást biztosít számukra, s társadalmi státusuk ilyen módon elérendő cél és modell a szegényebb rétegek számára. A fuvarosság sajátos szakosodási, specializálódást képvisel, de nem technikai-technológiai értelemben elsősorban, hanem a társadalmi munkamegosztás rendjében jelent sajátos státust. Jelentősége összefügg a mezőgazdálkodás és a kézművesség lokális szerkezetével, nem utolsó sorban pedig a társadalmi struktúrával. A hegy- és dombvidéken a szűk határok, a gyenge termőhelyi adottságok miatt a mezőgazdaság igaerő-igénye relatíve csekély: minél kisebb a földművelés ilyen fajta igénye, viszonylagosan több a szabad fuvaros-kapacitás is. Ugyanakkor a fuvarosság zömmel a kisföldű és zsellér rétegekből verbuválódik, ami megnehezíti számukra az igás jószághoz és fogathoz jutást, viszont mobilizálja tevékenységüket, megváltoztatja egész szemléletüket.

(24) Megragadható megkülönböztetett helyzetük Szendehely társadalmában is. A nagygazdák nem igen mentek fuvarba: nem voltak ráutalva. „Az ő lovaik otthon rugdosták egész nap egymást az istállóban. De a fuvarosoké minden nap ment reggeltől estig! Nekem 4 hold földem volt, de azt a család művelte. De mi kerestünk annyit a fuvarral, mint a nagygazdák a földdel! Fuvaros család volt a fauban majdnem a családok fele: volt 30-35 fogat, ami állandóan fuvarban volt."

(25) Igaz, ha pénzük volt, a fuvarosok is földet igyekeztek ragasztani, amit aztán a családtagok műveltek meg. A fogatos egész évben úton volt: legfeljebb heti egy-egy napot szánt a földre. Nagyobb számban tudott viszont szarvasmarhát, sertést tartani, amit ugyancsak könnyen pénzzé tehetett. Ha más munka nem is volt, fuvart mindig lehetett kapni: például fát mindig lehetett Vácra szállítani, aminek azonnal ki is fizették a díját. Idézett adatközlőm szerint, a fuvarosnak 3-4-szer annyi jövedelme volt, mint egy favágónak vagy napszámosnak, igaz, sokkal több volt a kiadása is: a takarmány mellett, telente 2-3 alkalommal kellett a patkót cserélni a lovakon. A fuvarosok fiúgyerekeiket 12 éves koruktól, amint kimaradtak az iskolából, igyekezett belenevelni a munkába. De mentek a fiúcskák nagyobb testvérrel, szomszéddal, rokonnal is, többen önállóan is elboldogultak a fogattal 13-14 éves korukban. Azonban kevés fuvaros engedhetett meg két fogatot, sőt, a legszegényebbek gyakran 1 lóval szekereztek. Szendehelyen az 1920-as években még volt egy-két pár ökörfogat, de azokkal nem fuvaroztak: az országúton lassú volt, legfeljebb az erdőről vittek haza velük egy-egy kocsi fát. Amíg a parasztgazdák szívesen neveltek mura-csikókat, s haszonnal értékesítették azokat, addig a fuvarosok általában nem bajlódtak a fiatal jószág betörésével. A mura lovakat nem szerették: azokat egy hosszú út után 2-3 napig pihentetni kellett. Inkább magyar lovakat tartottak, s nem volt ritkaság, hogy 8-10 évig hajtották azokat egy fogatban; az erdőmunkán nem lehetett csikót nevelni. -220-