Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Viga Gyula: Falu és külvilág. Adatok Szendehely népének külső kapcsolataihoz a két világháború közötti időszakban

feküvén, vízmosások által rongáltatnak; burgonya is csak ritka években sikerül jól; a szőlőhegy azonban jó. „ A mezőgazdálkodás mellett az erdőmunka és a mészégetés is fontos szerepet kapott az itt élők megélhetésében.

(10) A termelés rendjére - amint arról fentebb már volt szó - jelentős befolyást gyakorolt a birtokstruktúra, ami behatárolta az értékesítés, a javak cseréjének kereteit. A családi üzemek többségükben összetett szerkezetűek voltak: a mezőgazdálkodás mellett a parasztgazdák többsége vállalt valamilyen kiegészítő tevékenységet. A legtehetősebbek, a nagygazdák a településen belül is elkülönültek: a Fő utca volt a gazdasor. Ez volt a falu legrégebbi része, központja, a szendiek azt tartják, hogy az ott nevelkedettek kicsit mindig különbek voltak az átlagnál.^

1

' Azonban csak néhány család volt, akik 25-30 hold földet birtokoltak, s amellett ők is állattal kereskedtek, asszonyaik piacoztak, a férfiak pedig alkalmanként fuvarba jártak. A két háború között talán csak 3-4 család volt, akiket valóban csak a földjük tartott el. Mivel még a két háború között is általában csak egy gyerek örökölt, jobbára ő maradt a szülői házban, portán is, a többieknek sokféle munkába kellett fogni a megélhetéshez. Számosan úgy igyekeztek gondoskodni magukról, hogy beházasodtak egy tehetősebb családba. A kisparasztok, a pár holdasok életstratégiáját a több lábon állás jellemezte: maguk is, feleségük, nagyobb gyerekeik is más-más munkába fogtak. Igyekeztek 1-2 lovat tartani, s fuvarozással kiegészíteni a föld jövedelmét. A földet az asszonyok, gyerekek művelték. Ha nem volt fogat, akkor az év egy részében kőművesként dolgoztak számosan, az asszonyok, nagyobb gyerekek napszámba jártak. Ha lehetett, részes művelést vállaltak. Az iparosok is elmentek részért aratni. Mégis, a legfőbb érték a föld volt, mindenki kuporgatta a kis pénzét, s ha eladó földdarab volt, arra mindig akadt vevő. Vásároltak kisebb parcellákat a váci határban is, ahol eladó földek voltak. A vásárlás, a szerzés - saját megítélésük szerint - a helyi mentalitás egyik jellemzője. „Édesapám azt mondta, havalaki bejön az ajtón és eladásra kínál valamit, akkor a kért pénzt meg kell adni, mert mégegyszer nem jön vissza! Valaki úgyis megadja az árat érte, főleg ha földről van szó!" - fogalmazta meg egyik adatközlőm.

(12) A szétágazó tevékenységi formáknak is szerepük lehetett abban, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak a nők, az asszonyok összetartó szerepének. Ahogy az előzőekben is idézett adatközlőm megfogalmazta: „A gazdaság alakulása attól is függött, hogy a menyecske hogyan forgatta magát! Azt szokták mondani, hogy nem vihet be annyit a gazda a nagykapun, amit a rossz asszony ki nem visz a kiskapun! Sok múlott azon, hogy az asszony hogy mozgott, hova tette a pénzt." 2. A település helye mellett a helyzete is meghatározta a piacra termelés, az értékesítés kereteit. Szerencsés feltételt jelentett Vác viszonylagos közelsége, valamint az, hogy a falu a váci országút mentén fekszik. A térszerkezet meghatározója volt az, hogy a földrajzilag alapvetően zárt egységet alkotó Nógrád vármegyében az Ipolyba futó patakok lényegében az úthálózatot is megrajzolták. A közlekedés nyugati ütőerét alkotó, Pestről kiinduló, másodrendű középkori út a Duna mentén vezetett Vác felé, ahol elágazott. A Duna mellett Szob irányában haladt tovább, északnak pedig Nagyoroszi felé, ahonnan Ipolyság és Balassagyarmat irányába ágazott. (Az utóbbi halad át Szendehelyen, de tovább vitt Selmecbányának, ill. Zólyomnak és Besztercebányának is.)

(13) A térség gazdasági kapcsolatai Vác, ill. Vác és Balassagyarmat vonzáskörzetében működtek. A gabona- és állatforgalmában kiemelkedő jelentőségű váci vásár - térségünkben koráb-215-