Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Viga Gyula: Falu és külvilág. Adatok Szendehely népének külső kapcsolataihoz a két világháború közötti időszakban

Ezek a vonások is a tradíció részeként jelennek meg, s a kutatás akár napjainkban is felderíthet effajta jellemzőket. A címben megfogalmazott kérdéskör sejteti a két, összetartozó tér eltérő jellegét, másságát is. Amíg a falu belsősége és határa önmagában organikus, a közösség generációi által szervezett rendet jelent, addig a külvilág számos vonatkozásban független attól, történései és hatásai az adott közösség által nem, vagy csak részleteiben befolyásolhatók. Az adott település műveltségében élő, a közösség generációinak örököseként, műveltségük letéteményeseként létező egyén a falu határain túl kiszakad az általa ismert rendből, normákból, még akkor is, ha a közeli vagy távolabbi közösségeket lényegében hasonló elvek szervezik, mint az ő falujának társadalmát. Hasonlóan értelmezhető a máshonnan érkező idegen befogadása is. Végtére is tehát, a problematika a tájak, népek, kultúrák találkozásának egész kérdéskörét magában rejti. Más kérdés természetesen, hogy akár a történeti források révén, akár a recens vizsgálatok kapcsán van-e lehetősége a kutatónak egy-egy település vagy kistáj, de akár csak egyetlen család generációinak valamennyi kapcsolatát számba venni, különösen annak változásait regisztrálni. Megítélésem szerint nincs, s az egyes vizsgálatok révén gyarapodó adatok is lefedetlen és megválaszolatlan kérdéseket hagynak. A hagyományos gazdálkodás és az egész műveltség vonatkozásában bátran feltételezhetjük a kapcsolatok gráfjait, mivel a kultúra, az életmód elemeinek halmazából szándékaink ellenére is csak bizonyos elemeket ismerhetünk meg. A kutatói elképzelés sok tekintetben szubjektív annak megítélésében, hogy ezekből azonosságokat, típusokat, tömböket körvonalaz, vagy az egyénit, az egyedit, a különlegest emeli ki tanulságként. 2. Jelen közlemény egy, ma Nógrád megyéhez tartozó település, Szendehely külső kapcsolataihoz közöl adalékokat.

(S) Túl azon, hogy az írás megjelenési helye, a kötet jellege nógrádi téma megírására késztetett, a feladat kiválasztásának konkrét szakmai oka is volt. Zólyomi József, a történeti etnográfia kitűnő művelője jeles tanulmányt írt a szendehelyi társadalom egy évszázadáról, amelyben meggyőzően igazolja, hogy a társadalom struktúrája, az ott élő németség öröklési rendje, a zselléresedés miként hat a tevékenységi formák átalakulására, a mezőgazdaságból való elvándorlásra, hogyan kényszeríti ki a nagy számú kézműves megjelenését.

(6) Amíg a megye településeinek többségén a 19. század utolsó harmadában az egykori jobbágytelek annyi darabra osztódott, ahány gyerek volt a családban, s az 1890-es években mindez részben az iparba, részben a bányákba, részben pedig uradalmi cseléd sorba szorította a munkaképes férfilakosságot, addig a szendehelyi németek öröklési rendje szerint, nem osztották fel a birtokot, s legalább egy emberöltőn át megélhetést biztosítottak a szülői házból kikerülő fiataloknak. A zsellér családok fiai viszont jobbára mesterséget tanultak, s az 1840-es évektől kezdve mind többen abból éltek.

(7) Zólyomi József eredményei számos összefüggésben bemutatják, másokban előre vetítik a falu külső kapcsolatainak alakulását; írásommal hozzá szeretnék kapcsolódni.

(8) II. 1. A törökdúlás következtében elpusztult Nógrád megyei falvak újjátelepítésére érkezett a 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben érkezett idegenajkú népcsoportok - 24 faluban Árva, Zólyom, Trencsén, Liptó és Hont vármegyei szlovákok, Berkenye (1718) és az onnan kirajzó Szendehely (1753-1760) esetében pedig frankóniai németek

(9) - a térség gazdasági reorganizációja során foglalták el helyüket a táji munkamegosztás rendjében. Szerepüket, lehetőségeiket azonban meghatározták a termelés táji feltételei, földrajzi adottságai, valamint a kapcsolatok térszerkezetének középkori eredetű, csak részben módosuló adottságai. Szendehely fekvése, dombos, partos határa alapvetően megszabta a mezőgazdálkodás célkitűzéseit. Ahogyan a jeles statisztikus, országleíró a 19. század derekán megfogalmazza: „A földek parton -214-