Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Veres László: Borsod megye kisipara a 19. század végén

пек köszönhető. A század utolsó harmadában az iparban foglalkoztatottak száma 173,1%-al növekedtek, 12.854 főről 22.553 főre növekedett. 1900-ra az iparban foglalkoztatottak 64,8%-a, vagyis több mint 14.000 ember dolgozott a bányászatban, a vas- és fémipar területén. (4) Nem elhanyagolható azonban a kisip;i;osok számának növekedése sem. 1881-1900 között a megye különböző településein évenkénf átlagosan 120-130 új iparengedélyt adtak ki, míg a visszaadott iparengedélyek száma 40-45 között mozgott. Ez azt jelenti, hogy kisegítők nélkül (segéd, inas) 80 körüli volt évenként a kisiparosok számának növekedése. (5) 1900-ban 4512 kisiparosról tájékoztatnak az összeírások. (6) E,zt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a céhek megszűnte után először mintegy 2000-2500 kisiparom váltott ki iparűzési engedélyt és lett ipái testületi tag, s három évtized alatt számuk szinte megduplázódott. A kisiparban természetesen nemcsak mesterek dolgoztak. 1900-ban a segédek és inasok száma 3378 volt. Ez azt jelenti, hogy a kisiparban dolgozók száma közel 7000 volt, vagyis az iparban foglalkoztatottak 31%-a volt lényegében kisiparos.

(7) Az iparban foglalkoztatottak 69%-át alkalmazó nagyipar lényegében három önálló régiót alkotva helyezkedett el Borsodbaa. Az 1845-ben alapított Ózdi Vasgyár, az 1964 óta működő Diósgyőri Vasgyár és a Sajó völgyénplc középső részén levő szénbányák jelentették az igazi nagyüzemi centrumokat. Mellettük kisebb jelentőségű, de számottevő nagyüzem volt még a Borsodnádasdi Lemezgyár és a Miskolci MAV Járműjavító. A kisipar számottevő központjai pedig 6 nagyobb településen, Miskolcon, Sajószentpéteren, Mezőkövesden, Mezőkeresztesen, Mezőcsáton és Szendrőn helyezkedtek el, lényegében azokban a városokban, ahol korábban jelentős céhes ipar is létezett. Természetesen ezzel nem a céhes- és a kisipar kontinuitását kívánjuk hangsúlyozni, hanèiY. arra kívánunk utalni, hogy az említett települések elhelyezkedése, táji munkabeosztásban betbítött szerepe a különböző korokban és társadalmi formációkban egyaránt determinálta az iparfejlődést.

(8) A céhes ipar időszakában Borsod központja Miskolc volt. A megyei céhszervezetek 95%-ának a város adott helyet. Rajta kívül csak Mezőcsáton és Szendrőn voltak céhek. A megye különböző településein működő kézművesek szinte kizárólag a miskolci cehek landmeisterci voltak. A kapitalizmus időszaka kisiparának fellegvára is Miskolc volt, hiszen itt dolgozott az összes kisiparos 52%-a, 1857 önálló iparos és 1482 segédszemélyzet. A városban a nagyipari munkások száma feltűnően alacsony volt, 30% körül mozgott. Miskolc legnagyobb üzeme a MÁV Járműjavító 568 munkást foglalkoztatott.

(9) Miskolcon kívül Borsodban 56 olyr.n település létezett, ahol legalább 20 kisiparos működött. Ezek közül 13 helyenvolt legalább 50 a számuk és 5 helyen, a már említett városokban 100 felett. Az iparkamarai jelentések alapján a kisiparosok számaránya Miskolcon és Borsod járásaiban az alábbi volt a századfordulón: Miskob Miskolci járás Sajószentpétef i járás Mezőcsáti járás Szendrői járás Ózdi járás A kimutatás alapján megállapítható, hogy Miskolcon kívül Sajószentpéter környékén és Mezőcsát vidékén volt számottevő a kisiparosok száma. Ózd és Szendrő körzetében a történelmi tradíciókon túlmenően azért sem alakulhatott ki számottevő kisipar, mert a vasgyár és a szénbányák fogyasztási szövetkezetei olcsó tömegcikkeket biztosítottak a lakosságnak, s ráadásul ezeket hitelben lehetett megvásárolni. A kisipar fenntiekben vázolt területi elrendeződése 52% 7% 11 % 21% 4% 5% -209-