Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Veres László: Borsod megye kisipara a 19. század végén

XXIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1999 Borsod megye kisipara a 19. század végén Veres László A kisipar közismerten a kézműves ipari tevékenység sajátos formája, amely a céhek felszámolását követően, a kapitalizálódás kezdeti szakaszában jött létre. Szakismeretet, iparűzési engedélyt igénylő mesterséget jelentett. A saját műhelyében és saját eszközeivel dolgozó iparos legfeljebb csak egyszerűbb gépeket használt és egy-két segédet, inast alkalmazott. О A kisipar lényegében a céhes ipar folytatásának is tekinthető abban az értelemben, hogy a kis műhelyben néhány szakismerettel rendelkező iparos alapvetően kézzel, kézi szerszámok segítségével folytatott termék előállítást. A kapitalizmus időszakának első kisiparosai korábbi céhes iparosokból kerültek ki, akiket már nem szorítottak a századokon át érvényesülő céhes kötöttségek, hanem inkább magukra hagyatva a piaci viszonyok által meghatározott, fennmaradásukért folytatott állandó küzdelmet kapták a biztonságot jelentő kötöttségekért cserébe. A 179 települést magába foglaló Borsod megye kisiparának helyzetéről szomorú képet festenek a 19. század végén készült jelentések. A század végének, de kiváltképp utolsó évtizedének egyik legfontosabb jelenségeként a hagyományos módon és hagyományos piacra dolgozó, céhes örökségekhez kötődő kisipar felbomlását, nagyiparral szembeni védekezését és pusztulását, illetve a változó körülményekhez való alkalmazkodását rögzítették.

<2) A jelentések szerint a kisipar hanyatlásának fő okát a gyáripar fejlődésében kereshetjük, azonban a válság kiteljesedéséhez a forgalomba kerülő gyári tömegcikkek sokasága mellett más tényezők is hozzájárultak. A kisiparosok megfelelő képzés hiányában nem ismerték, még kevésbé alkalmazták az új technológiai eljárásokat, s az ízlés változásával sem tudtak lépést tartani, amely különösen a városok körül a viselet rohamos átalakulásában következett be.

(3) A kisipar vevőköre egyre inkább csak a falusi lakosságra korlátozódott, értékesítési lehetőségük a csökkenő jelentőségű, forgalmi városok maradtak. A falusi lakosság vásárlóképessége a századfordulóra egyre csökkent, különösen az addig fontos piacot jelentő szőlőtermő helyeken (Sajószentpéter, Miskolc, Szendrő vidéke), ahol a filoxéra pusztítása tömegesen szegényítette el a helyi lakosságot. A bortermelés hanyatlása ezeken a vidékeken nemcsak a bortermeléssel összefüggő ipari tevékenységi formákra, hanem a kisipar egyéb ágaira is kihatott. A Gömör-, Heves- és Borsod megyék területén illetékes Miskolczi Kereskedelmi- és Iparkamara Borsod kisiparának helyzetéről készített beszámolói sok szempontból helyes megállapításokat, tömör helyzetjelentéseket szolgáltatnak. A kisipar általános hanyatlásáról, válságáról tájékoztatnak. Látnunk kell azonban, hogy a helyzetkép sok esetben evidenciának tekinthető, hiszen a gyáripar és a kisipar összevetésekor tények nélkül is hanyatlásra következtethetünk a termelés volumenjét, a piaci viszonyok megváltozását szem előtt tartva. Kétségtelen tény, hogy Borsod megye iparfejlődésében a 19. századvégére a nagyipari jellegvált dominánsa. Ez mindenekelőtt a szénbányászat és avasgyártás dinamikus növekedésé-208-