Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

ni, ha az interpelláció jogosságával a többség is egyetért. Madarász László szerint ez azt eredményezné, hogy a kormánypárt nem hagyja az ellenzéket kérdezni. Pulszky véleményével az arany középutat képviseli. Szerinte mindenkinek joga van a minisztériumot interpellálni, a minisztériumnak pedig kötelessége felelni, de biztonsági okokból nem kell kimerítő felvilágosítást adnia. Az interpelláció „czélja az, hogy az eredmény felett szabadon Ítélhessünk, az eredmény az, mellyre a hon ki fogja mondani a helyeslést vagy nem helyeslést, s így fennmarad azon felelet a minisztériumnak, hogy e részben nem felelhet, s a ház kimondja, hogy azzal meg van-e elégedve vagy sem, az első esetben a kérdés magában megszűnik, a másodikban előáll azon eset, mellyet a belügyminiszter úr is kifejtett." (t}) A házszabály-vita után a nógrádi képviselők a minisztérium külpolitikai irányát jóváhagyó országgyűlési vitába kapcsolódtak be. Ez a vita összefüggött a válaszfelirati javaslat elkészítésével. JJT. Válaszfelirati javaslat, olasz kérdés István főherceg 1848. július 5-én felolvasta a képviselőház előtt a kormány által szerkesztett trónbeszédet, <

10

> melyben szóvolt az országgyűlés egybehívásának okairól, a Horvátországban és az ország déli részén kitört lázadásról; biztosította a magyar országgyűlést a korona egységének fenntartásáról, a kül- és belviszály elleni védelemről, a törvények betartásáról. Ezen betartandó törvények közé tartozott többek közt az ún. Pragmatica Sanctio is, mely kimondja, hogy Magyarország köteles katonai segítséget nyújtani a Habsburg Birodalomnak, ha azt külső támadás érné. Ez 1848 nyarán azt jelentette, hogy Magyarországnak seregeket kell küldenie az olasz szabadságharc leverésére. Ha a piemonti uralkodó nem avatkozott volna be az olaszok oldalán, az olasz területek elszakadási törekvése belügynek minősült volna, így viszont külső agresszióról van szó. A trónbeszédre adott válaszban nem lehetett elsiklani e kérdés felett, ezért az olasz kérdés ügye és a trónbeszédre adandó válasz egyszerre került a képviselőház elé. Kubinyi Ferenc július 11-én javasolta, hogy az alsóház válasszon egy bizottságot, melyben minden pártérdek képviselné magát. Ennek a bizottságnak a feladata lenne a válaszfelirat kidolgozása és a Ház elé terjesztése. A képviselőház végül is nem Kubinyi, hanem Irinyi József javaslatát fogadta el. Irinyi indítványában osztályonként 2-2 tag kiküldését javasolta a bizottságba, melynek elnöke a ház fő - vagy alelnöke legyen. A Ház a bizottság tagjait még aznap megválasztotta, de csak másnap közölték a neveket a nyilvánossággal. A kilenc osztály 18 tagja közül a nógrádi képviselők Kubinyival és Pulszkyval képviseltették magukat. Az így megalakult bizottság munkához látott, és július 20-án, a képviselőház délelőtti ülésén olvasták fel a trónbeszédre adott válaszfelirati javaslatukat.

(11) A javaslatról a képviselők előbb általában szóltak, majd július 22-én a szakaszonkénti tárgyalás következett. Mielőtt azonban a javaslat tárgyalásra került volna, Kossuth hosszú beszédben vázolta fel a minisztérium horvát és olasz politikáját. (l2) Mint ahogy korábban rámutattam, e két kérdés szorosan kapcsolódott a válaszfelirathoz. A horvát lázadást Kossuth pártütésnek és nem háborúnak tekintette. A magyar kormányzat a horvátok belügyeibe nem avatkozott be, de elismeri, hogy a horvátoknak voltak jogos sérelmeik, melyek azonban a régi bécsi kormány hagyományaiból adódtak. Ezeknek a sérelmeknek egy részét orvosolták akkor, amikor a horvát és szlavón határőrvidéknek képviseleti jogot -195-