Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

kérték. Mellékelten több tanú vallomását is megküldték. Az igazoló választmány azonban úgy látta, hogy „ámbár a folyamodványhoz mellékelt bizonyítványok nyomán vizsgálat alapjául szolgálhatnának, miután azonban a panaszlók személy szerint s sajátkezűleg a folyamodványba alá írva nincsenek, s így a petitionak beadása senkinek sem tulajdonítható, az osztály- a máris igazolt követ ellen -vizsgálat megrendelésének helyét nem látja." (3) így Frideczky továbbra is az igazolt követek sorában maradhatott. Ahhoz, hogy az országgyűlés működhessen, és a viták ne fajuljanak káoszba, le kellett fektetni a Ház új szabályait.

(4) A képviselők az alsóház szabályairól 1848.július 13-án kezdték meg a tárgyalásokat. A nógrádi képviselők négy kérdéshez szóltak hozzá. Az egyik a 70. § vitája volt, mely vitában Pulszky szállt szembe Lónyay Gábor zempléni követ indítványával, aki szerint pénz megajánlásakor nem a legnagyobb, hanem a legkisebb összeget kell szavazásra bocsájtani. Pulszky ezzel szembeszállva azzal érvelt, hogy a legkisebb öszeget mindenki, még az ellenzék is megadná, sőt esetleg többet is meg lehetne szavaztatni. Az új pénzügyi rendszerben egyébként sem egy bizonyos összeget szavaznak meg bevételként, hanem különböző adónemeket, melyekből a pénzügyminisztérium kisebb vagy nagyobb jövedelemre tehet szert. Mivel az ország jövedelmiviszonyait nem ismerik, így a befolyó összeget sem lehet előre pontosan meghatározni. Ezért szerinte a legmagasabb pénzajánlat nem is a bevételekre, hanem a kiadásokra kell hogy vonatkozzon, míg a bevételeknél pontos összegről szó sem lehet, csupán adónemekről. Az alsóház elnöke a vita után szavazásra bocsájtotta a javaslatot, és a többség elvetette Lónyay indítványát. (5) A következő vitapont, amihez újból Pulszky szólt hozzá, a 73. § volt, mely kimondta, hogy egy témához mindenki csak egyszer szólhat. De azt már nem tartalmazta a javaslat, hogy ha az általános elvben már megállapodtak, az egyes cikkek vitájánál is csak egyszer szabad-e felszólalni. Vagyis minden módosítványhoz, vagy csak minden cikkhez szabad egyszer felszólalni. Pulszky úgy gondolta, hogy minden cikknél, illetve egy cikkre vonatkozó, de különböző indítványok esetén is fel lehessen szólalni. Módosítványát a többség elfogadta. (6) Ehhez a témához kapcsolódik Kubinyi Ferenc felszólalása is, ki Ágoston József indítványát ellenezte. Ágoston javaslata szerint egy tárgyhoz ne egyszer, hanem kétszer lehessen hozzászólni. Kubinyi ezt veszélyesnek tartja, mert ez könnyen arra vezetne, hogy „egyes emberek monopóliumot" gyakorolhatnak, kevesen tudnának egy nap hozzászólni, és minél többen szólnak egy tárgyhoz hozzá, annál jobban megismerik a különböző véleményeket.

(7) A 77. § /,,a ház tanácskozásai gyorsírók által feljegyeztetvén, levéltárba tétetnek"/vitája során ismét Pulszky szólalt fel. Irinyi Józseffel szemben - aki úgy vélte, hogy felesleges a levéltári megőrzés, mivel a kormány lapja /a Közlöny/ részletesen beszámol a tárgyalásokról - Pulszky úgy vélte, hogy a gyorsírók által gyorsírással lejegyzett anyagot kell levéltárba tenni, mert bármilyen híven közlik is a lapok a felszólalásokat, azok mégsem teljesek. Ha tehát a gyorsírásos jegyzőkönyveket kell érteni a 77. § alatt, akkor azt támogatja. Végül Szemere felszólalása melyben a gyorsírásos feljegyzések megőrzését feleslegesnek tartja, átírásuk pedig úgy is megjelenik a Közlönyben - után a többség elfogadta a § teljes kihagyását. (8) A házszabályok körüli vitában a nógrádi képviselők közül Pulszky szólalt fel utoljára. A 80. § /"a ház kívánságára a minisztérium mindennemű okiratot tartozik előterjeszteni'7 vitája során különböző nézetek kerültek felszínre. Asztalos Pál szerint a minisztérium csak a nemzetnek tartozik felelősséggel, az egyes képviselők pedig nem a nemzet egésze, tehát a minisztereket nem vonhatják felelősségre. Irinyi József a többség elvére alapoz, mikor indítványában azt javasolja, hogy mindenki interpellálhatja ugyan a minisztert, de az csak akkor köteles válaszol-194-