Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Gróf Forgách Antal (1819–1885). Igazgatósági elnök, mint „jószándékő dilettáns”

véleménye és politikája legyen olyan kérdésekben, melyekben Bach ismét nemzetünk gyengítését célozta. E vigasztalan korszakban Forgáchnak gyenge ellenkisérletei, relatíve gerincesebb viselkedése a tót elkülönülési kérdésben a reakciós abszolutizmus sivárságában mindenesetre egy, bár szegénylombozatú, kis oázis" - írta Steier Lajos.

(f)) Nagy Iván nógrádi genealógus visszaemlékezése szerint: „mondják, hogy működése sok tekintetben üdvös volt, amennyiben a lakosságra békítőleg és csillapítólag vitte hivatalát ami egyéb iránt tekintve magyarságát és összeköttetéseit, könnyen megfejthető. Az bizonyos, hogy nem túlzott."

(7) A Habsburg-háznak tett szolgálatai elismeréséül megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét és a es. kir. kamarás címet. 1853-ban Csehországba irányították a prágai helytartóság alelnökének, majd innen 1859-ben Bécsbe helyezték a belügyminisztérium osztályfőnökének. 1860-ban lett Morva és Szilézia helytartója, azonban itt sem töltött sok időt, mert még ugyanabban az évben Csehország helytartójának nevezték ki. Az Októberi Diploma pártjához tartozott Forgách Antal is, ezért Schmerling őt szemelte ki a Februári Pátens keresztülvitelére. Talán egy évig viselte hivatalát a hatalom teljes megelégedettségére, amikor br. Vay Miklós kancellár felmentése után 1861. július 18-án a m. kir. udvari kancellári hivatalt foglalhatta el. Már kancellári minőségben írta alá az 1861. július 21-én keltezett leiratot, mely a magyar alkotmánynak a Februári Pátenssel akart korlátot szabni, azaz a Deák-féle feliratot az uralkodói válaszlevél elutasította. Az új kancellár legelső kormányzási fellépése az volt, hogy augusztus 22-én, amikor az uralkodó feloszlatta a magyar országgyűlést, körlevelet intézett a főispánokhoz, melyben közölte, hogy az országgyűlés feloszlatása nem jelenti az Októberi Diploma által helyreállított alkotmány megsemmisítését. Forgách az elődje által kibocsátott, de félre tett rendeletek végrehajtását szigorúan megkövetelte, mert azt várta, hogy a megyei választások, gyűlések megalkuvó szellemet szülnek, és az ún. „terrorizálás", jogkövetelő nyakasság majd megszűnik. Azonban nem ért el célt sem ezzel, sem egy másik, a megyei bizottságokhoz intézett köriratával. Nem sikerült a bécsi udvari körök által óhajtott hangulatot megteremtenie, hanem méginkább szenvedélyesebbé és elszántabbá tette a megyék hangadó köreinek magatartásit. Ebben a politikailag válságos időszakban, november 5-én uralkodói leirattal a kormányzás új rendjét, a ,,provizórium"-ot vezették be, a törvényhatóságokat feloszlatták, és katonai bíráskodást léptettek életbe.

(8) A Vasárnapi Újság 1861. 39. számában A. Schmerling és gr. Forgách közötti véleménykülönbséget főképpen az erdélyi ügyet illetőleg oly jelentékenynek tekintette, hogy együttmaradásuk a kabinetben „lehetetlenné kezd válni". Mindketten beadták lemondásukat, amit nem fogadott el a császár, Schmerling a kihallgatáson „mint mindig, most is teljes győzelmet aratott, míg gr. Forgách tovább is kérte hivatalától leendő felmentését".

(l)) Komolyan szóba jött egy új kancellár kinevezése, de a felkért gr. Nádasdy azt nem fogadta el. Még 1862-ben uralkodói utasításra gr. Forgách kancellárnak törvényjavaslatot kellett készítenie a nem magyar ajkú lakosság nyelvi és nemzeti fejlődésének biztosítására. 1862. december 4-én gr. Apponyi György országbíró Bécsbe utazott az „egyenjogú dualizmus" bevezetésének tervével, mely konzervatív politikusok közreműködésével és gr. Forgách Antal tudtával készült az uralkodó felkérésére. Az ország egyik leghírhedtebb panamista publicistája, Kecskeméthy Aurél 1861. november 22-én a következőket írta gr. Forgáchról: „Forgáchnál néhányszor hosszabb értekezleten. О ugyan, ha nem is Schwindler, de felületes s semmit mélyen nem hívő ember benyomását teszi rám. De jót akar, l'enfer est pové stb. Azaz szerezni megyéket, városokat, aztán országgyűlést hozni létre, azalatt ő Felségét megnyerni a 47-ki szempontnak; közvetítő tervet, mely a birodalmi tanáccsal érintkezendő, de annak kiegészítését nem teendő magyar ország-bizottmány, némi negyvennyolezadiki módosítások s ministerek s effélék nem rosszul combinait amalgomából áll. Sikerülni fog-e? más kérdés. Tény, hogy Forgách a Staatsministeriumban már gyűlölt ember Forgách svádája s eddigi csekély vívmányai, nagy tevékenysége, főleg ügyessége által személyes befolyást szerzett a jóakaró Felségnél, kinőtt -182-