Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Gróf Forgách Antal (1819–1885). Igazgatósági elnök, mint „jószándékő dilettáns”

Schmerling szárnyai alól, nem enged neki befolyást Magyarország administrátiojára, hinc illae lacrimae. Azonban erről a hazai publikum mit sem tud, s gyűlöli Forgáchot."

(,()) A bécsi udvari intrikák sikerét biztosította gr. Forgách emberi gyengesége. Kancellársága alatt, 1863 augusztusában az országos rendkívüli szárazság, aszály ejtette az első foltot nevén. Az ínség következtében a kincstár gabonát kényszerült felvásárolni, hogy az éhséggel küzdő lakosságnak kölcsön-segélyt nyújthasson. Többek között a Kohen-testvérek - akik 1857-ben alapították terménykereskedő cégüket - gr. Forgách kancellár „érdeklődő elnézéséből" nagy mennyiségű olcsó, dohos gabonát vásároltak fel s adtak tovább drágán a községeknek. A másik ügy, melyben gr. Forgách Antal neve összekapcsolódott a kor nevezetes vasúti panamájával, szintén nem tett jót hírnevének. A Szent István Kőszénbánya Társulat 1862-ben vasútépítési engedélykérő okiratot nyújtott be, amelyhez időközben csatlakozott Ágost Coburg gothai herceg, gr. Forgách Antal udvari kancellár s testvére gr. Forgách József, br. Sina Simon bankár, gr. Czebrián Ferenc, br. Podmaniczky Hermann és Gyürky Pál örökösei. A Kohen-testvérek nagykereskedő cég lett a Társulat bankárja. Róluk írta néhány év múlva a rendőri jelentés, hogy: „nagy svindlerek voltak, amilyenek csak Pesten találhatók!" A kőszénbánya társaság csupán fedőszerve volt egy nagystílű vasútépítkezés (Pest-Salgótarján-Besztercebánya) megindításához, amelynek alapját a szénbányászati jogok és a szénbányászatból eredő jövedelem képezte volna. A két Forgách kivételével a társulat szempontjából csak nevek voltak. Mivel a részvényjegyzés során a kellő mennyiségű tőke nem gyűlt össze, kapva kaptak az alkalmon, amikor 1863-ban a kormány a magyarországi éhinség enyhítésére közmunkákat engedélyezett. Júniusban az udvari kancellária a vasútnak „némi állami támogatást" javasolt, miután az ügyeket Forgách Antal kancellár vette kezébe. A Társulat ebben az évben már a es. kir. Szabadalmazott Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Társulat néven szerepelt. Közben a vállalat súlyos pénzügyi nehézségekkel küzködött a kor pénzügyi viszonyai miatt, aminek következtében a vasútépítkezés elhúzódott, sőt a bányák működése is szünetelt. Szederkényi Nándor 1865-ben írt leleplező cikkében erre a tényre így utalt: „... miért miért nem nem tartozik ide -, kedvenc gyermekévé fogadta az idétlen szülöttet, s táplálásáról is gondoskodott az ínség pénzből". Az igért kölcsönök folyósítását sem várta be a Társulat, hanem 1863 októberében folytatta a pest-salgótarjáni szakasz építkezését. A csekély tőke azonban hamarosan elfogyott, ezért gr. Forgách Antal saját hatáskörében utasította a helytartótanácsot, hogy az országos ínségalapból folyósítson előleget a vasúttársaságnak. Ezzel megint jelentős kölcsönhöz jutott a Társaság. Az uralkodó, a kancellár intézkedését „magasabb politikai és közrendészeti szempontok" miatt tudomásul vette, de nagyobb támogatáshoz azonban nem jutottak. Ugyanis a Reichsrat politikai, főleg pártpolitikai okokból nem engedélyezte a vasúti vállalatok támogatását. A kancellár testvérének, gr. Forgách Józsefnek, a Szent István Kőszénbánya Társulat utolsó elnökének nyilatkozata 1865 júliusában árulta el, hogy 1864 első félévében már 780 ezer forintra emelkedett a „titkos célokra" fordított összeg, amely természetesen hiányzott a Társulat kasszájából. Br. Anton Schmerling államminiszter elérkezettnek látta az időt, s az uralkodónak javasolta, hogy gr. Forgách Antalt, „akivel a magyar politikusok és írók tisztességesen megfértek, nagyon is önállónak és nemzeti szelleműnek" bizonyult, mentse fel. Az uralkodó 1864. április 22-én mentette fel a kancellárt és utódjául Zichy Hermann grófot nevezte ki. Kecskeméthy Aurél szerint: „nagyon kering híre, hogy Forgách pénzvesztegetés miatt bukott meg. Mondják Schossberger, a nemrég megnemesített zsidó, az ínségek számára vett gabonák szállítása ügyét csúfosan használta F. compromissiójával. Zsidók alkalmasint irigységből effélét csakugyan rebesgetnek. Bécsből is írtak veruntreuungról a Pester Lloydnak. - Névtelen denunciáció is jött Pálffyhoz ily tartalmú. De a vizsgálat, mely Krászonyi főpolgármesterre volt bízva, mit sem mutatott ki. Mi igaz, mi nem, ki tudná megmondani?"

(11) -183-