Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Németh Péter: Agodtól – Zámig. Egy középkori nógrádi oklevél Szabolcs megyei helynevei

várjobbágyi eredetű, kisnemesi rétegéhez tartozott. Uzsa falut sem mondhatta egészében a magáénak, mivel birtokrésze volt itt a Gyulazombor nemzetségnek, majd őket követve a Balog nembelieknek.

(2) Bő a tiszamenti, Heves m-i Bővel, a Dém nemzetség egyik birtokával azonosítható, s mivel csak István apjának a nevét ismerjük, összekapcsolása a nemzetség 1330 körül élt tagjaival nehézségekbe ütközik.

(;i) De térjünk vissza Fogacsi Gergely fia Gergely okleveleire, s tekintsük át az adományozás menetét. 1311. október 6-án a váci káptalan előtt megjelent Fogacsi Gergely fia Gergely, aki fiúörökös híján Fogacs, Báb, Cseke, a Katában lévő(!) Zám, Süly és Agad birtokait leányainak Anasztáziának és Erzsébetnek adja, ebbe Fogacsi Miklós fiai: Lack és György, Marche (Marcel) fiai: Domonkos és Lökös beleegyeznek. Gergely a leányoknak adta még a Körös folyó körül fekvő Gyalo birtokát.

(4) Gergely 1318-ban még életben volt, mert június 13-án ismételten megerősíttette elhatározását, mégpedig - nem tudjuk, hogy miért ott - a pécsi káptalan előtt. A felsorolt birtokok Fogacs, Báb, a Katha-Ъап lévő Cseke (!), Zám, Süly és Agad, de Gyalo már nem szerepel közöttük. Majd még ez évben Gergely felmegy Budára, ahol I. Károly király november 25-én hozzájárul Gergely fenti adományához.

(S) Gergely azonban ezzel sem elégedett meg, 1323-ban Visegrádon erősítette meg I. Károly király 1318. évi oklevelét, mégpedig pátens formájában.

(6) Mindezek a lépései azt mutatják, hogy nem bízott unokatestvérei, János, Lack és György 1311-ben tanúsított nagylelkű hozzájárulásában, s leányai érdekében elhatározásához kétszer is megnyerte a király jóindulatát. Az általunk ismert Fogacsiak családfáját ekképp rekonstruálhatjuk: Az 1311/318 412. évi oklevelekben szereplő személyek megismerése után fordítsuk figyelmünket a felsorolt birtokokra. Az 1412. évi oklevélben tartalmilag átírt 1318. évi oklevél helyneveit először Bakács István lokalizálta. О nem tett különbséget az 1412. és az 1423. évi átírások között, mindkettőt az 1412. év alatt szerepeltette. A birtokok neveiből is csak négyet ismertet, mégpedig Forgach-t, Baab-ot, Cheke in Katha-t, és Swl-t; Zámot és Agodot a „más birtokok" megjegyzéssel intézi el az 1311. évi oklevelet. Az 1318. évi megerősítésnél Cheke és Katha már külön szerepel, de az 1323. évi átírásnál ismét az 1311. évi megoldást választja, azaz Cheke in Katha. Egyik birtoknál sem tüntet fel megyemegjelölést könyvének mutatójában. -140-