Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Majcher Tamás: A Forgách-kastély

észak-déli elméleti vonallal történt. A vonal két végpontja a konyha és a négyszegletű Ó Bástya*

1

^. E határvonaltól nyugatra esik egy udvar(rész), egy kertecske közvetlenül a kapu mellett, a külső lóistálló, és a kis kapu melletti pince. E szerint a várkastélynak ez időben két kapuja volt. A „domb széléig" kifejezés alapján Ignác területe a mai Északnyugati bástyáig terjedt. Cziráki Margit birtokába került az osztóvonal két végpontjaként jelölt konyha és az О Bástya, udvar több pince, a korábban a tiszttartónak átadott épületek, egy lóistálló és a puszta falak, illetve minden egyéb, ami az udvarban belül (!) van. Ne tévesszen meg minket, hogy lakóhelyiségekről nincs egyik részen sem említés. Igazából csak azokat az építményeket, kiszolgáló létesítményeket sorolja fel az osztás, melyek elvben lehetnének közös használatban is. A lakóhelyiségek megosztása az osztóvonal meghatározásával megtörtént, míg a többi, a közös birtoklás általános gyakorlatában közösen használt objektumot egyértelműen nevesítve rendeli a dokumentum az adott birtokoshoz. Nem véletlen, hogy a két kaput csak mint topográfiai pontot jelölik - azok valószínűleg közös használatban maradtak. Az özvegy és gyermekei e várkastély keleti felét lakják Cziráki Margit 1751-ben bekövetkezett haláláig. Ignác a megállapodásban az özvegynek engedélyezi a keleti részen új épület emelését is, talán azért, mert a Koháry-féle leltárt figyelembe véve, a lakóhelységek nagyobb része Ignác területére esett. Az 1737-es osztás a bizonyíték, hogy a mai épület nem Forgách János Ádámnak tulajdonítható, de nem is özvegye építi, bár egy új épület emelésére birtokos társa lehetőséget biztosított. Forgách Zsigmond, vagy/és testvére, János építteti a ma is látható barokk épületet 1753 után. 1753-ban ugyanis újraosztják Ignáccal birtokaikat. Ezen osztásban már nem szerepel a kastély megosztása - tehát a két testvérnek jutott új birtokrészben már a teljes kastélyterület beleesik és nincs szükség külön említésére. A mai kastélyépület építészeti programja addig nem is volt megvalósítható, amíg az építtetőnek nincsen birtokában a fennsík nyugati széléig a várkastély egykori teljes területe. 1762-ben tűzvész pusztított a városban. A tűz a kastélyban is károkat okozott. Az 1761 és 1766. közötti időszak számadásai két dologról tanúskodnak: A köznapi szóhasználatban a palota kifejezés már nem egy-egy díszes termet, hanem kastélyépületet jelent. így a konyhát 1765-ben már palotán belül említik. E szerint 1762-ben két önálló épület áll - egy régi és egy új kastély. E problémára a későbbiekben visszatérek. A számadások másik fontos információja, hogy egy nagyobb épület tűzvész utáni helyreállításáról és nem új építkezésről van szó. Természetesen az 1762-ben vásárolt körülbelül 230 „kosár" mész nem csak az újrameszeléshez kellett. Az említett ambitus újrarakása valószínűleg nem a nyitott folyosó beépítését jelenti. Egy épület leégésénél a szétcsúszó tetőszerkezet gyakran kinyomja a falakat, a lezuhanó félig égett gerendák átüthetik a boltozatokat, a hőhatás is komoly károkat okoz. Az épület egyik statikailag legsérülékenyebb része az oszlopokkal, vagy pillérekkel rendelkező, nagyméretű nyílásokkal „gyengített" nyitott folyosó, oszlopos tornác vagy loggia. Természetesen a közölt számadással még egy probléma van. Nem tudjuk, hogy teljes és részletes-e. A közlésből úgy tűnik, hogy nem, mert a munkák egy részéhez nem mindig kapcsolódik anyagköltség. Az ácsmunkáknál nincs faanyagköltség. 1762-ben a zsindelyezéshez, 1764-ben cserepezéshez hiányzik az anyagköltség. A más építési számadásokból ismert kovács-munka itt teljesen hiányzik. Az 1753 és 1762 között megépült új kastély a H alaprajzú - az ún. Grassalkovich-típushoz sorolható. Aszimmetrikus, belső elrendezésében is szabályos épülethez a kvalitásos építőmester - ahol lehetett - felhasználta a középkori várkastély, illetve az 1690 után épült bővítések -129-