Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Majcher Tamás: A Forgách-kastély

1692-ben kelt elismervény ugyan a külső falak renoválásáról szól, de közvetett adatokat tartalmaz a belső várról. A Pöstény felőli falaknál megemlíti a „palotákat". E szakasznál egy bástyának a boltozatát javítja vagy építi újra 6 (D)öl mennyiségben. E bástya lehet a város északnyugati vagy északkeleti védműve, de lehet a várkastély öregtornya is, mely szintén része a külső védelmi vonalnak. Érdekesebb Kolher mester zárójeles megjegyzése egy pince készítéséről, mely szintén e szakaszon található. Az odavetett félmondatból nem derül ki, hogy új építésről, vagy csak javításról van szó, de ha azt veszzük alapul, hogy a mester 3 Forintot számol falépítés (D)öléért, s 2,5 Forintot boltozat (D)öléért - a pince 300 Forintos számlája egy nagy objektumot sejtet. 1709-ben kelt levélből kitűnik, hogy a várkastélynak addig voltak lakható helyiségei, de a kurucokat kiverő császáriak jelentős károkat okoztak. Egy 1714-ben kelt levélből ismét az osztrák katonaság által az épületben okozott károkról értesülünk. A levélben beszámolnak a „paloták" meszeltetéséről, a kályhák javításáról, a „nagy palota" ledőlőben lévő kályhájáról és említést tesznek a katonák által az új konyhában rakott kemencéről. Az új konyha kifejezés egy a közelmúltban épített konyhát jelez, de utal arra is, hogy a régi konyha épületének még állnia kell. Kárttyik Sámuel mester 1717-ben három szobát, egy „palotát" /nagytermet/ hoz rendbe. 1718-as kamarai összeírásokból tudjuk, hogy Koháry a nyugati szárnyon végzett építkezéseket, míg a vár (arx) keleti fele pusztultabb. Az 1724. április 19-én kelt ingó-leltár helységenként készült. Bár csak az ingóságok számbavétele miatt veszik sorra a helyiségeket, annak az esélye kicsi, hogy a zálogbirtokos Kohárynak a használható terek valamelyikében semmilye sincsen. így nagy biztonsággal állítható, hogy az épületegyüttes teljes helységállománya szerepel a leltárban. Ha a korabeli leltározási szokásoknak megfelelően sorbavették az egymás után következő helyiségeket és feltételezzük, hogy az 1717-ben a nyugati szárnyon renováltatott három szobával indul a leltár, akkor nyugatról keletre haladva három lakószoba után egy palota (nagyterem), egy újabban épített és ebédlőnek használt palota (nagyterem) következik. Az új nagyteremnek van egy pitvara (előtér), a teremmel szemben (e pitvarból) nyílik egy kisebb szoba majd három szoba után a Sáfár ház (egy valószínűleg nagyobb raktár) következik. Ez után a kerek bástyát említik. Ez valószínűleg nem a város sarkán álló rondellával, hanem a várkastély délkeleti sarkán ábrázolt kerek toronnyal azonos. A bástyában élelmiszereket, tárolóeszközöket sorolnak fel - ez is arra utal, hogy a „sáfár ház" és a szakácsok szobája között említett bástya azokkal egy blokkban volt. A szakácsok szobája után a konyha következik, majd a cselédházról, az udvarról és az istállókról esik említés. A Forgách család a zálogjogon birtokló Koháry Istvántól visszaváltva birtokait, építkezésbe kezd. Mocsári

(6) gróf Forgách János Ádámnak tulajdonítja a mai kétszintes kastély építését. Az előzőekben láttuk, hogy 1724-ben Koháry még a várkastély általa helyreállított részeit adja át a Forgách-csoknak. Az 1735-ben elhunyt János Ádám gróf özvegye és Forgách Ignác 1737-ben osztályt tesz többek között a szécsényi udvarházra is. Pálmány értelmezése szerint a határvonalat az egykori külső váron (mezővároson) húzzák keresztül a ma Török-toronyként ismert védműtől a kastélyig. E megállapítással több gond is van. Ez időben és később is a mezőváros újratelkesített területét városnak, mezővárosnak tekintik, melyben porták (lakott épületekkel) álltak. E házak egy részét nem is telepített jobbágyok lakták, hanem Szécsényben szintén birtokrészekkel rendelkező nemesek

(7)

. Ez időben is komoly gondot fordítottak a jogügyletek kapcsán keletkező dokumentumok szabatos tartalmára, hiszen egy-egy rosszul megválasztott kifejezés is válhatott jogtalan igények, évszázados perek okozójává. Kizártnak tartom, hogy a már sűrűn benépesült, fallal kerített mezővárosban csak néhány kiszolgáló épület és lóistálló lett volna. Még inkább valószínűtlen, hogy egy egész település megosztása kapcsán annak közepén lévő térséget az ügyletet írásba foglaló udvarnak nevezze a „vásártér" vagy „piac" kifejezés helyett. A forrást figyelmesebben olvasva ez az osztás valójában a XVII. századi alaprajzból és a Koháry-féle dokumentumokból ismert romos várkastély. Az osztás egy -128-