Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Limbacher Gábor: Vallási néprajz és népművészet

ben amatőrök, nagyrészt művészek gyűjtő munkájából kiadott népművészeti sorozatában képekkel szemléltetve mutatta be térségünkből az 1910-es években (megjelenés 1922:189-194). A Nógrád megyei vallásos plasztika szinte ismeretlen maradt a népművészet kutatása számára, kivételként jobbára csak néhány pásztorművészeti alkotás említhető (PALOTAY G. 1948: 10-11.; VISKI K. 1942; LIMBACHER G. 1993:181.). Miközben a népművészet-kutatás vizsgálati körében jóideje nem a tárgyak paraszti készítése, hanem használata a döntő, a mindmáig előtérben lévő ünnepi tárgyak készletéből hiányzik majd a teljes templomi berendezés módszeres számbavétele, pedig a templom volt az egész közösség központja, ünnepi összejöveteli helye a hét és az esztendő jeles alkalmai során. Szinte csak a 19. század előtti festett famennyezetek (6-7. kép) és -bútorok, protestáns úrasztali kellékek kaptak figyelmet, noha a katolikus parasztság templomi berendezésben megjelenő - egyre inkább egyéni-családi - kezdeményezései, megrendelései és felajánlásai éppen ezután, az utóbbi mintegy másfélszáz esztendőben bontakoztak ki. Ugyanez áll a katolikus falvak szabadtéri szakrális építményeire, szobraira, képeire, sőt a hasonló iskolai létesítésekre. Az elmúlt évek kutatásai föltárták, hogy ezek az alkotások, más népművészeti tárgyakhoz hasonlóan, sokféle gyakorlati funkciónak felelnek meg. Paraszti megbecsülésüket szemlélteti egy ipolysági /v. Hont m., Sahy, Szlovákia/ asszony végrendelete 1860-ból. Ebben a rokonságra hagyományozás mellett a település vallásos létesítményeinek fennmaradását kívánta biztosítani: „Két vánkus Mátyás és Ferencz testvérem fiaira szálljon, a többi 3. vankus 1. alsó dunna 1 felső dunna áruba bocsájtassék 's innen befolyó pénzösszegből 3 frt a Szeplőtelen Szűz Mária szobrára, a többit Kis-Thur felé vezető útnál lévő Kápolna föntartására szentelem." Az idézetből az is kitűnik, hogy esetünkben többről van szó, minthogy a vetett ágy és általában a reprezentációs tárgyak fölhalmozását csupán a földvagyon tőkeképzési korlátaiból fakadó kényszer szülte. A gazdaságtörténeti háttérnél nem kevésbé fontos a kultúra világképi beágyazottsága, minek következtében az ágyneműk vallási célú tőkévé válva, a tulajdonos örök életre jutását is szolgálták (VOIGT V. 1987:155.; LIMBACHER G. 1991.; 1994.; LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:63-117.; Prímási Levéltár Esztergom Cat.25. 7733/1912.). Ilyen értelemben a népművészet kifejezési közegétől már nem idegen a táblakép és a szobor, miként a paraszti lakó- és tisztaszobának is ékítményei ezek (Vö. HOFER T.-FÉLE. 1975:7.). A népművészet eddigi kutatásából leszűrt másik tapasztalat, hogy a hitvilággal egy rendszerben működő, széles értelemben vett népi vallásosság, mint kultúra - s egyben művészet meghatározó tényező, nem kapott jelentőségének megfelelő helyet. Nagyobbmérvű bevonása előbbre viszi a szaktudomány azon feladatát illetve tevékenységét, hogy „lefordítsa", érthetővé, felfoghatóvá tegye a parasztság által lényegében a közelmúltig képviselt nagymúltú és -hagyományú emberi kultúra modelljét illetve jelenségeit - benne ember és tárgy, ember és mindenség viszonyát - a más életformában, más kultúrában élő modernkori ember számára. A korábbi kutatás a népművészet fogalmát és vizsgálatát szűk értelemben, jobbára csak az egyedi tárgyra, ezen belül az anyag, technika, forma, díszítmény kapcsolatára korlátozta. Ilyen megközelítéssel a művészet legősibb irányítójának az anyagot tartották (VISKI K. 1942:277-281). Később a szemléletmód tágult, egyre inkább egészében vizsgálták azokat a tárgyi környezeteket, amelyeket egy-egy paraszti társadalom az élete köré felépített. Érvényesülni kezdett a felismerés, hogy a tárgyi világ, díszes tárgyak csupán elemei a rítusnak, formalizált tradicionális mentalitásnak. Szerves egység tárult föl a művészi és nem művészi szféra, tárgyak, énekek, gesztusok, ismeretek és erkölcsi irányelvek között, illetve a kutatás megállapította a paraszti művészetnek szokások, rítusok, hitvilág rendszerébe való beágyazottságát. Mindemellett a népművészet alapvető mozgatóerőiként szociológiai, gazdaság- és társadalom-történeti, gazdaság- és társadalom-földrajzi szempontok tételeződtek (FÉL E.-HOFER T.-CSILLÉRY K. 1969.; HOFER T.-FÉL E. 1975.; HOFER T. 1977.; BELLON T.-FÜGEDI M.-SZILÁGYI M. -114-