Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Limbacher Gábor: Vallási néprajz és népművészet

XXIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1999 Vallási néprajz és népművészet (Észrevételek a népművészetkutatás témájához) Limbacher Gábor A magyar néprajztudomány utolsó egy-másfél évtizedének jellemző fejleménye a vallásnéprajzi kutatások ugrásszerű kibontakozása. A szerzők és a megjelent művek számbeli növekedésének érzékeléséhez elegendő, ha áttekintjük az évek szerinti „Magyar néprajzi bibliográfiá"-kat (SELMECZI KOVÁCSA. 1986., 1987, 1988.; CSERBAK A. 1989, 1991, 1992, 1993.; PIRÓTHI. 1996,TERBÓCSA. 1999.) .A megszületett művek jelentős része olyan szempontokat és ismereteket tartalmaz, amelyek sajátos megvilágításba helyezik a magyar népművészetnek a szakkutatásban kialakult képét, s abban új hangsúlyokat jelölnek ki. Ezirányú összefüggések és megállapítások összefoglalását tűzzük ki célul jelen tanulmányunkban, melyekkel a kiadásra kerülő „Nógrád megye népművészete" című monográfia munkálatai, jelesül a „Vallásos népművészet" fejezet megalkotása során szembesültünk. Észrevételeink kettős természetűek, és a kutatástörténet folyamatába állíthatók. Egyfelől a tudományos ismereteknek arra a gyarapodására gondolunk, melynek során a kutatás újabb és újabb tárgycsoportokat vont vizsgálati körébe, azonban szempontunkból ez a legutóbbi időkig sem érte el a megfelelő mértéket. Az 1920-as években a tudományos kutatók még úgy látták, hogy a magyar népművészetből „hiányoznak a vallásfelekezeti jellegű vonatkozások, szimbólumok: kereszt, feszület, bibliai reminiszcenciák stb." (BÁTKY ZS.-GYÖRFFY I.-VISKI K. 1928: XVII.). Az 1980-as évekre azonban a „keresztfa, pelikán, kehely, szőlő, galamb stb." a magyar népművészet kifejezetten gyakori ábrázolásaiként kerültek említésre, ugyanazon tárgyi kultúrára vonatkozóan (VOIGT V. 1987:149-150.). A Palóc Múzeum 199S. évi, népi vallásosság témájú kiállításán többszáz ilyen palócföldi műtárgy szerepelt, döntően a múzeumok klasszikus anyagából (LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:222-230). A kutatók érdeklődése az 1930-as évekig inkább csak a színpompás, cifra paraszti tárgyi világ felé fordult. A tárgyi népművészetet igyekeztek tudományos megközelítéssel minél pontosabban a magyar partasztság készítményeire és az ezen parasztság számára dolgozó hazai kézművesség termékeire, lényegében a rajtuk megfigyelhető mértanias és növényi ornamentikára leszűkíteni, a népművészetet voltaképp felfedező nemzeti irányultságú művészeti, iparművészeti mozgalmak romantikus szemléletével szemben. Csontmunkák, kéregedények karcolt ékítményeit, lószőrfonadékok, pásztori bőrholmik sajátosan gazdag díszítéseit VISKI Károly fedezte fel, és tárta fel őstörténeti vonatkozásaikat, nomádkori kapcsolataikat. Kifejezetten vallásos tárgycsoportok szélesebb körű bemutatása vagy az iméntiekhez hasonló jelentősége azonban továbbra is, szinte napjainkig rejtve maradt. Például az öltöztetős Mária-szobrok, paraszti faragású körmeneti feszületek, föltámadt Krisztus-szobrok stb. mellett a monumentálisnak nevezhető népi faragások tárgyalásánál is kimaradtak - az általunk nagy jelentőségűnek tartott - szabadtéri fafeszületek (1-5. kép), noha utóbbiakat már MALONYAYDezső a tudományos kérdések-113-