Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

mot a községek sorshúzással illetve helyettesek fogadásával biztosítsák. Ám ezeknek a nemzetőröknek csak a nevük volt önkéntes. Egy részük valóban önként jelentkezett, a többség azonban nem. Sokan közülük vagyoni helyzetük alapján sem lettek volna nemzetőri szolgálatra kötelezhetők, mint az iparos legények, a szolgák és a zsellérek. Életkor tekintetében is csak mintegy fele volt 20-30 év közötti, a többi ennél fiatalabb. A megye vezetőségének azonban döntenie kellett, hogy mihez ragaszkodik jobban: az önkéntesség szigorú betartásához, vagy a nemzetőrök kiállításához. Összeírták a falu szegényeit, szolgákat, munkanélküli mesterlegényeket, akik eleinte önként, lelkesedve sereglettek a zászlók alá, ám a tehetősebb rétegek igyekeztek őket pénzért maguk helyett táborba küldeni, ezért a kivonuló önkéntes mozgó nemzetőrség túlnyomórészt a megye szegényeiből állt. A megyei választmány az 1200 nógrádi önkéntest 6 századba osztotta és kinevezte tisztikarát: a megyében birtokos, tisztséget viselő nemes vagy polgári családok fiait, akik szinte egyáltalán nem értettek a harcászathoz. Parancsnokuknak Horváth Pál nyugállományú őrmestert tették meg. A megye szeptember 1-jére kiállította 1200 önkéntes nemzetőrét, de sem egységes egyenruhával, sem pedig harctéri szolgálatra alkalmas fegyverekkel ellátni nem tudta. A fegyver és a ruházat a megyének 80000 váltó forintjába került volna.

(2) A kormány Jellacic betörésének hírére négy önkéntes nemzetőr tábort hozott létre, melyek közül a váci tábort Ivánka Imre vezette. Ebbe a táborba kerültek a nógrádi nemzetőrök is. így vehettek részt a nógrádiak a pákozdi csatában, majd a schwechati ütközetben. A nógrádi önkéntes nemzetőrzászlóalj december első felében honvédzászlóaljjá alakult, de hadrendi számot csak 1849. március végén kapott: ekkor vált a 62. honvédzászlóaljjá, és így harcolta végig a szabadságharcot. A nemzetőröket novembertől már nem mozgósították, kivétel ez alól 1849 májusa-júniusa, amikor Repetzky Ferenc kirendelte a nógrádi nemzetőröket a kriváni szoros védelmére az orosz betörés hírére. Ennek két oka volt: egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy a kapával-kaszával „felfegyverzett" nemzetőrök nem alkalmazhatók sikeresen nyílt csatákban, másrészt pedig ekkorra már létrejött a reguláris honvéd hadsereg, amibe betagozódtak az ütőképes nemzetőri egységek. Ez a hadsereg már fel tudta venni a harcot a császári haderővel is, míg a nemzetőrök a délvidéki szerbek és Jellacic ellen voltak sikerrel alkalmazhatók. Az első tíz honvédzászlóalj kiállításáról május 15-én hozott határozatott a minisztertanács. Az 1. és a 2. honvéd zászlóalj Pesten alakult, toborzási kerülete a főváros, Pest, Heves, Szolnok, Nógrád megyék és a Jászkun kerületek voltak.

(3) A nógrádi önkéntesek toborzása június elején kezdődött, az újabb honvédalakulatok szervezése azonban csak az első honvédzászlóaljak felállítását követően, szeptember végén indult meg. Batthyány szeptember 14-én adott ki rendeletet a honvédtoborzás megindítására és a kötelező újoncozásra. A rendelet értelmében minden 127 lakos után 2 honvédet kellett kiállítani a 19-22 évesek közül, ez Nógrád vonatkozásában 3030 újoncot jelentett. A gyakorlatban azonban csak 1830 újoncot állított ki a megye, mert a korábban megszervezett megyei önkéntes zászlóalj 1200 emberét a megye eleve beszámította a kivetett kvótába. Az 1848. szeptember 2-i választmányi ülésen a megyét körzetekre osztották, s minden körzetben a főszolgabíró vagy a szolgabíró mellé két megyei választmányi tagot és egy orvost rendeltek ki az újoncozás végrehajtására. Az első lépés a 19-22 éves hadkötelesek községenkénti összeírása volt. Az összeírások során azonban nemcsak a községbelieket, hanem a más helységekből ott tartózkodókat is összeírták. A megyében a honvédújoncok kiállítását ugyanazzal a közömbösséggel fogadták, mint az önkéntes mozgó nemzetőrökét. Sokan még az orvosi vizsgálat elől is elbújtak, így például Kutasó 9 összeírt sorköteleséből 8-at nem tudott az orvos megvizsgálni.

(4) Véleményem szerint ez a sorozásnak való ellenszegülés egyik formája, bár Bona Gábor a Belitzky János által írt -100-