Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Kovács Anna: „Harci pacsirták, hadi Tacitusok” (A forradalom és szabadságharc érzlemi-lélektani közállapotának krónikája)

Én élni, igen élni kívánnék éretted, De ha kell, felszentelem E fiatal életet. Piros véremből ekképp Piros rózsa terem, A szabadság rózsája: Föláldozott életem. " Hasonló utánérzéssel, ám őszinte átéléssel vállalja a cselekvő hazafiság idő szabta parancsát: hogyha kell elszánta életét áldozni hazája szabadságáért. Meghalni - harcban, nem rest párnák közt, vagy idősen, unokái körében kívánt. /Meghalni, 1848. szept. 2. Pápa/ Az Elszántság a harcoló fejfája, végrendelete: „A temesvári határon Temessenek a nyáron El engemet, Hogy hol a hős Losonczi Vitézül múla ki, Ontsam véremet... /Temesvár, jún. 15. 1849./ A lelkesítő, magasztos eszmék és a katonai akciók megörökítése mellett különleges jelentőségűek Nagy Ivánnak azok a versei, melyekből részletes képet kapunk a táborról, a honvédek életéről, arról, hogy milyen volt a katonák s közöttük Nagy Iván élete, milyenek voltak a tábori körülmények. A tábori életet bemutató verseire jellemző megoldás, hogy a rossz körülmények ábrázolását, vagyis hogy éhesek, fáradtak, fáznak; a külső hideget - a belső hévvel: a katonák lelkesültségével, hitével, akarásával állította szembe. /Tábor, 1848. szept. 17. Keszthely: A tábori, 1848. okt. 7. Győr, Hidegem van, 1848. okt. 21. Pandorf Bajaim, 1849. máj. 28. Radna/ Nagy Iván lelkiállapotából következően tábori helyzetére jellemzőnek tartjuk a Most már с életképet /1849. márc. 11./, melyben magát egy kis oláh gunyhóban, embertelen főnökétől távol, húst falatozva, pipázva, verselve, hazája sorsán tűnődve mutatja be. Fontosnak tartotta, hogy megörökítse szállásait sőt a tábori ellátásra is következtethetünk abból, hogy versbe kívánkozott - olyan prózai dolog, mert nagy érték volt - mit a „thea, csibuk, dohány". /Sivár élet, 1848. okt. 8. Magyaróvár, Terhes élet, 1848. dec. 10., Komárom, Benned vagyok, 1849. jan. 11. Debrecen, A lakásom, 1849. febr. 22. Óarad./ Ilyen körülmények között alapvető volt a segítség, a bajtársiasság - katonatársai, pajtásai verseiben is megjelennek. /Bajtársaimhoz, 1848. okt. 13. Pandorf, A székelyekhez, 1848. okt. 16. Pandorf./ De bekerültek verseibe katonai elöljárói igazságtalanságai, kegyetlenségei, visszaélései is. Az az eset például, amivel Naplójában is részletesen foglalkozik, amikor igazságtalanul /1849 januárjában/ kurtavasra ítélték „.., és így kellett a csikorgó hidegben Nádudvarig gyalogolnunk. Ez is a haza védelméhez tartozott." /Napló. 1. köt. 172.1./ „Furcsa törvény az a' katonai A felsőbbnek van, - vagy nincs Igazsága Mikor tetszik: az alattvalókon Csörög a' rövid vas bilincs Igazság- a?" -93-