Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Kovács Anna: „Harci pacsirták, hadi Tacitusok” (A forradalom és szabadságharc érzlemi-lélektani közállapotának krónikája)

Lisznyai „pacsirtából" a forradalom és szabadságharc leverése után a Madarak pajtásává vált (mint 1851-es verskötetének címében bejelenti), s új tartalmú dalaiból „két sorát sokszor nemezisként idézték": „Lityi-lüíy, Kígyófútty" Az íróként méltán feledhető Lisznyai tevékenységének vizsgálata tanulságul szolgálhat az ő szerepvállalása, szerepjátszása mintegy a forradalmi magatartás paródiája, fonákja. NAGY Iván (ll) 1848. aug. 17-én jelentkezik honvédnak ellentétes érzelmek között hányódva, hisz előtte éppen ő ostorozta szenvedélyesen a nemzetőrség szervezése körüli visszaéléseket és huzavonákat. De hű marad világnézetéhez, ahhoz a baloldali radikalizmushoz, melynek irányzatát egy vékony értelmiségi réteg képviselte a forradalomban. Eszméi Petőfiével azonosak, eszményképe Kossuth. S Petőfihez hasonló hűséggel harcolja végig a maga harcát lanttal és karddal a legvégsőkig. Részt vesz a temesvári csatában, de nem akar hinni a vereségben, még a világosi fegyverletétel után is szabadságvágya és reménye Bem alakja köré fonódik. Augusztus 16-án veszi tudomásul a vereséget, mikor Vécsey Világos, Bem Törökország felé veszi útját. Ekkor befejezi katonaéletét, nekivág az útnak egyedül, hazafelé. Árulásnak tartva a megadás minden formáját, Júdás-vásárnak, ahol a hon és a becsület kerül áruba. Szeptember 4-én megérkezik Nógrád megye határához. Nagy Iván - nem csatlakozva írói csoportosulásokhoz -, késztetést érez megfogalmazni, versbe foglalni az új idők eszméit, bár saját magát nem tartja költőnek, jó költőnek, valódi művésznek. Témái, hazafias eszméi, képi világa és kifejezéskészlete Petőfi tagadhatatlan jelenlétét mutatják. De érzelmei átélten őszinték, tisztán becsületesek: meggyőzően szép tükrei egy szerényen heroikus ember elvhűségének, következetességének, bátor kitartásának. Március 1848. márc. 18. Pozsony című versében természeten ő is lelkesen üdvözli a diétán tartózkodva a szabadság-egyenlőség-függetlenség eszményeinek közeli megvalósulását: „Ki hitte volna, hogy a mért Három századig küszködénk A szabadság, egyenlőség Ismét legyen a miénk. Függetlenek leszünk Bécstől, Saját kormányunk lesz Budán, S a dicsőség arany napja Ismét ragyogni fog a hazán. Öröm, piros kedv /a láng-vér-szabadság kedve/ tölti el szívét ünnepelve a népszabadságot: „Imádlak népszabadság Te égi származás E földön nincs hozzád Hasonló eszme más. /B¥S l'Sn

+ъьцгГ: jK<? -92-