Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

lességre hivatkozás e szerepet a politikai momentumokról a hivatal szakszerű ellátása irányába mozdítja el, s az Eötvös József által megfogalmazott felelősség elvéhez vezető úton az első lépést jelenti. Az első másfél hónap intézkedéseit azért tartottam fontosnak részletesen ismertetni, mert ekkor dőlt el, hogy a tisztviselői kar milyen hatásfokkal képes megoldani új helyzetben az új feladatokat. Főként olyan közegben, hol hasonló volt a reakció a változásokra, mint amilyen Sáros megyében, ahonnan ezt írták: „A leérkezett törvényiavaslatoknak különösen azon cikkei, melyek az úrbéri tartozásokat rögtön megszüntetik, meglepőleg, mondhatnám leverőleg hatottak a nagyobb sokaságra. "

(27> Május több szempontból is választóvonal volt. Április 25-én a megye vezetői Losoncon tartottak úgynevezett kisgyűlést, melyen egyetlen témát tárgyaltak. Megérkezett Szemere Bertalan belügyminiszter utasítása a megyei közgyűlés összehívására népképviseleti alapon. A határidő május 1. volt. Ugyan létrejött már „az országgyűlési követeknek képviselet alapján választásáról szóló V-ik tör. czikk életbe léptetése iránt tervet készítő választmány", de ez alig kezdte meg működését, s - hosszú neve ellenére - nem a megyei közgyűlési" választások előkészítése volt a feladata. Az idő rövidsége miatt tehát úgy döntött a kisgyűlés, hogy a megyei közgyűlésbe küldendő képviselőkre a lakosságszám alapján szab ki kvótákat: az ezer lakos alatti községek két, kétezer lakosig négy, azon fölüliek pedig hat képviselőt küldhetnek. A megyék szervezetéről szóló XVI. törvénycikk alapján ezen a közgyűlésen kellett megválasztani az állandó bizottmányt. Tagjainak számát nem határozták meg, így Nógrádban 300 főben állapodtak meg. Feladatáról, jogállásáról és működésének időtartamáról már a bevezetőben esett szó.

(28) Az így összeálló - számában és összetételében is a korábbiakhoz képest megváltozott közgyűlés előtt iktatták be tisztébe az új főispánt, gróf Ráday Gedeont, s így „gazdája"', kinevezett vezetője lett a megyének. Ráday az eskü után mondott beszédében az 1848-ban történteket a honfoglalás jelentőségéhez hasonlította, Nógrád esetében pedig kiemelte a megye szerepét a reformellenzék támogatásában. Pribényi Ferenc válaszában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi egyszerű polgári beiktatás, de annál őszintébb, mivel a főispánban Ráday Pál leszármazottját tisztelik, aki Rákóczi mellett harcolt a szabadságért. „Ezen tiszta kebelből eredett nyilatkozatok meglepőek voltak a' Törvényhatóság közönségére", olyannyira hogy elrendelték kinyomtatásukat s szétküldésüket a községeknek.

(29) A főispán beiktatásával a választmányi tagok, elsősorban az alispánok, ha nem is mentesültek a döntések felelőssége alól, de a rájuk nehezedő teher valamelyest megoszlott. Májusra felálltak már a minisztériumok és egyre sűrűbben érkeztek a miniszteri rendeletek, utasítások, melyeket végre kellett hajtani. A megye vezetése így az eddigi önállóbb, de támasz nélkülibb helyzetéből gyakorlatilag egy alá-fölérendeltségre épülő, formálódó közigazgatási rendszerbe került. A fő feladatok irányvonalát a minisztériumok leiratai szabták meg, míg ezek végrehajtásának módozatait eldönteni és feltételeit megteremteni önállóan kellett. A leiratok közül szám szerint legtöbb az igazságügyi minisztériumból érkezett. Ennek oka, hogy azon panaszokat, melyeket - sokszor törvény hiányában - a megye nem tudott megnyugtatóan megoldani, a panasztévők a minisztériumhoz adták be. Leggyakrabban a személyek, illetve területek jogi helyzetének és ebből következően szolgáltatások teljesítésének vagy elhagyásának kérdése adta a folyamodványok témáját. Július 12-én például a megyéhez kivizsgálásra visszautalták Jobbágyi, Lapujtő, Nemti, Karancsalja, Rád, Diósjenő, Nagyoroszi, Keszeg, Kozárd, Karancsság ilyen jellegű beadványát. Míg július - augusztus folyamán döntően nagyobb közösségek nevében születtek a minisztériumhoz íródott folyamodványok, szeptembertől egyre gyakrabban már egyéni problémákkal fordultak ehhez a hatósághoz. Mindezeknél újra indult a gépezet: a szolgabírók megkapták vizsgálat céljából, az eredményről jelentést terjesztettek a választmány elé, amely azt továbbította a minisztériumba. Hasonló volt az eljá-57-