Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

a polgárőrségek megszervezése. Április 3-án közgyűlési határozat születik arról, hogy a magyar minisztérium alakításáról szóló királyi leirat megjelenésére tartandó hálaadó istentiszteletet kössék össze a polgárőrök esküjével. Példaként április 9-én Balassagyarmaton az egész vármegyei tisztikar letette a nemzeti őrsereg tagjainak esküjét a vármegyei zászló előtt. A következő napon a választmány hirdetményt bocsátott ki, melyben a nemzetőri szolgálat és a sorkatonai szolgálat közötti különbséget igyekezett megmagyarázni. Míg a nagyobb településeken többé-kevésbé sikerrel járt a szervezés, a falvakban felemás volt a fogadtatás. Zmeskál Sándor Káinóról azt jelentette, hogy „a sor 's nemzetőrségi katonaság közötti különbség felvilágosító hirdetményt az illető községek között ki osztottam egyébbiránt úgy látszik hogy a' nép a' nemzetőrségi eszmével eddig elé is már jobban meg barátkozott úgy annyira hogy az húsvéti ünnepek elteltével reménylem hogy a tellyes hatalmú választmányt a kellő sikerről tudósíthatom. " Chikán Gábor esküdt Kalondáról ebben viszont nem reménykedett. Mint írta: „a' rendeskatona és a Nemzetőr közti különbséget Tót nyelveni magyarázatot nyomtatásba. Helységenként egy egy példányba ki osztottam ..., melly alkalommal... ellenszenveket Uly szavakban „inkább maradt volna a'Robot és Dézsma, hogy sem Katonák legyünk" nyilvánították, „ezen alaptalan előítéleknek Népközüli kiküszöbölésére azonban valamennyi Kerületembéli Lelkész Urak általam hivatalosan felhívattak". Ahol megalakult, mint Losonctugáron száz fővel, a nemzetőrség, ott a felszereléssel volt gond. Előbbi helyről is azt jelentették, hogy „szegénységök miatt azonban fegyverrel 's egyen ruhával nem képesek magokat ellátni". A felszerelés megszerzésével ezért a szolgabírókat bízták meg.

(22) A polgárőrség szervezése mellett a rendfenntartás másik eleme a községek „rendőri bírósága" volt, melyeket hamarosan községi alválasztmányoknak emlegettek. Ezek megalakításáról is érkeztek a jelentések (bár többet visszautasított a választmány, mert neveket nem közöltek), miközben a hatáskörük megállapításával megbízott Kacskovics Károly még dolgozott. Javaslatának benyújtásával egyidőben került a választmány elé Veres József horpácsi közbirtokos levele. Előadta, hogy a főszolgabíró „megbízásából Horpáts Helysége feletti őrködése tekéntetébül Választmányi Elnökséget, noha nem örömest, de mind azon által a' köz csend fent tartását szemem előtt mindenek felett tartva elvállalván" kihirdettetett. Ezután „a' Nép egynémelly sellérek ellenszenve észrevétele után meg nyugodva széjjel oszlott". Azonban az elégedetlenkedők összegyűltek a törvénybírónál, s „személyem és a' Jegyző iránti bizodalmatlanságjokat azon tekéntetből mert képzelt kívánságukhoz nem járulnánk, ki jelentvén, helyettünk más egyéneket ők ki jelelendők, részszerint részemről Örülvén e' terhes felelősségtőli megszabadulásomért, őket további rendelkezésig kívánságukhoz képest vissza utasítottam. " A választmányt kéri állásfoglalásra. Az a szolgabírót küldte ki olyan meghagyással, hogy „a nyugtalankodó népet tanítsa 's világosítsa fel", hogy az alválasztmány tagjai szabály szerint lettek megválasztva, s „ellen nyilatkozataik rakonczátlanságnak tekintetik". Ennek ellenpéldája a mohorai eset, ahol Slezinger Ábrahámot bírónak és a községi (vagy rendőri) alválasztmány tagjának választották. A központi választmány ezt megsemmisítette, s új választásokat írt elő. Indoka: „Slezinger Ábrahám mint még nem polgárosított mózes hitű, a fennálló törvények értelmében keresztények felett nem bíráskodhatván - sem a szabályos munkálatban körül írtt esküforma szerént érvényesen meg nem esküdtethetvén alválasztmányi tagnak nem tekinthetik".^ Ezután tárgyalták meg a „községi alválasztmányok hatáskörét tárgyazó javaslatot", mely mindössze három pontból állt. Az első kettő a „tellyes hatalmú választmány" rendeleteinek megtárgyalását, végrehajtását és ennek jelentését írta elő. Az utolsónak viszont 13 alpontja volt, melyek valóban a helyi teendőkről szóltak. így figyelni kell az átutazó idegeneket, a gyanúsakat a választmány elé kell állítani, hasonló célból ellenőrizni kell a határban álló magányos épületeket, csőszkunyhókat. Az elöljáróságok hagyományos feladatainak felsorolásán túl (rend