Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

helyzetben, a törvények szentesítéséig, ennek a testületnek feladatául szabták a megyei közigazgatás irányítását. Elvileg ez nem okozhatott gondot, hisz tagjai a vármegyei vezetés eddigi tagjai, kiknek megvolt a gyakorlatuk. Elnöke az első alispán /akadályoztatása esetén a második alispán/. A papírra vetett előírások következetesen a rend fenntartását tartották szem előtt, ami érthető: г „felfordulás" miatt kiszámíthatatlanok a reakciók. A főszolgabíróknak, szolgabíróknak előírták, hogy a hivatalos ügyek intézésén túl lakhelyüket a választmány tudta nélkül nem hagyhatják el. A kerületi tisztviselőknek /előbbieken túl az esküdteknek is/ tíz naponként be kell járni a falvakat, ezekről naplót és jegyzőkönyvet kötelesek vezetni, a rendkívüli esetekről pedig azonnal értesíteni kell a megyét. Szankcióként beiktatták, hogy a szabályozásnak nem engedelmeskedő tisztviselő azonnal felfüggesztendő, a következményekért felelősségre vonandó. A községekben a kerületi tisztségviselők közreműködésével „rendőrségi bíróságot" kell felállítani, mely intézkedéseiről „rendes jegyzőkönyvet" köteles vezetni. Tagjai ennek a testületnek a községi bíró, törvénybíró, jegyző, lelkész és egy közbirtokos /a jelentések szerint utóbbi több helyen kasznár, tiszttartó, azaz a földesúr képviselője volt/. Ha valamelyik akadályoztatva volt, egy esküdt helyettesítette. Végeredményben a falvak eddigi vezetőinek kollektív felelősségét növelték meg, számítva arra, hogy a közteherviselés, úrbéri viszonyok és egyházi tized megszüntetéséről szóló törvények szentesítés előtti kihirdetése utáni hullámverések helyi szinten jelentkeznek. Erre mutat, hogy a tisztviselők feladatává tették: szólítsák föl a népet a kihirdetéskor a szolgáltatások teljesítésére a szentesítés megtörténtéig. De ha a hangulat olyan - fűzték hozzá -, a földesurakat kell ösztönözni a szolgáltatások azonnali elengedésére. A fentebbi intézkedésekkel egybehangzó az a pont is, amely szerint üdvös volna, ha „nem eddigi módszerinti hatalom befolyásával, hanem saját önön erejével kezeskedhetik" a nép a megye rendjéről, ezért „polgári fegyveres őrség'

'-et kell alakítani. A választmány létszámukat megyei szinten 200 lovasban és 800 gyalogosban határozta meg, kik egyenruhában, fegyverrel, egy hónapos váltással teljesítenének szolgálatot napidíj fejében. Bár meghatározták az egyenruhát, rögtön hozzáfűzték: ezzel nem tudják most ellátni őket, fegyvert pedig utólagos megtérítésre a miniszterelnöktől kérnek.

(,4) A hol központi választmánynak, gyakrabban azonban „tellyes hatalmú választmány"-пзк nevezett testület ezután naponta ülésezett és intézkedett. Másnap tárgyalta Prónay Ferenc losonci választmányi elnök előterjesztését, miszerint „a' közbátorságot veszélyezhető nem várt esetek elleni biztosság tekéntetéből egy század katonaságnak ide rendelését eszközölni kéri". A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a nemzetőrség erre szolgálna, de azonnali felállítása nem lehetséges. Úgy tűnik a maguk nyugtatására, reménykedve kijelentették azt is, hogy „az úrbéri szolgálatok teljesítésére erőszak különben sem fog használtatni, komoly rendetlenségtől tartani nem lehetne". Mégis kérik а miniszterelnöktől а katonaságot ,,a' köz kormányzásnak, s' általában a biztosságnak nem várt esetekbeni épségben tartása tekintetéből"'.

(15) Ezen szavak mögött méginkább felfedezni azt a bizonytalanságot és félelmet a jövőtől, mely ott bujkált már az előző napi rendelkezések sorai között is. Nógrádban is, más megyékhez hasonlóan megdöbbenést keltettek a leérkezett törvényjavaslatok, melyek azonnali kihirdetése a nemesség gazdasági létalapját ingatta meg. Azonban végre kellett hajtani mégis. A nógrádi választmány a törvények kihirdetéséhez mintát adott ki. Hathatós segítséget nyújtott ebben, hogy március 29-én már tárgyalhatták és elfogadhatták pesti megbízottuk ajánlatát, ki 125 pengő forintért kőnyomdát vásárolt nyomókövekkel és nyomdászt is szerződtetett a működtetéshez. A választmány az első alispán feladatává tette a nyomda minél előbbi Balassagyarmatra szállíttatását és felszerelését. Kimondták ekkor azt is, hogy a sajtó felállítása után azonnal nyomtassák ki a törvényjavaslatokat és a községeknek küldjék szét. Április 9-én már -52-