Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

működött a nyomda, s Frideczky Lajos főjegyzőt tették felelőssé a választmányi határozat végrehajtásáért/

16

* Az első napok bizonytalanságai után a „tellyes hatalmú választmány" működése egyre magabiztosabb lett. Hozzájárult ehhez az a szervezési megoldás, hogy a választmány folytonos működésének biztosítására több napra előre kijelölték azt a hat tagot, kiknek jelen kellett lenni a választmányi ülésen. Majd a „felelősség eszméjével igen is egybe hangzónak találtatván " elfogadták, hogy a naponkénti tárgyalások jegyzőkönyvét a jelenlévő tagok személyesen írják alá. Egy hét múlva utasították a főjegyzőt, hogy a jegyzőkönyv tisztázata minden nap legyen kész az aláírásra délután négy óráig/

1 ;) Segítette a határozottság visszanyerését, hogy a törvények kihirdetése utáni első visszajelzések csak elvétve számoltak be nyugtalanságról. Főként Dél-Nógrádba, Szirák, Dengeleg, Lőrinci környékére kellett bizottságokat küldeni a törvények magyarázására és a nép csendre intésére. Gellén József főszolgabíró Losonc környékéről jelentette: „tapasztaltam, hogy a nép kedélyei csendesek, - a megyei hatóság eránti tisztelet és engedelmesség a legkevessebbé sem csökkent... eddig némi elégületlenségnek jelei csupán a zsellérek között mutatkoznak, kik ezt azonban inkább a telket bíró Jobbágyok iránti irigységből, mint legkissebb rendzavarási indokból mutatták ki - megjegyzésre méltó azonban az, miszerint némellyeknek különösen a' tótok közül, a földesúri viszonyok mikénti tellyes megszüntetése felől fogalmuk sincsen, - 's nem tudják képzelni azt, hogy köznép földes úr nélkül ezentúl létezhessék." Básthy Miklós főszolgabíró viszont azt írta, hogy „Kerületem helységeit ismét be utazván - a népet békén találtam, azonban az ur bért nem szolgállyák Etesen, Hartyánba, Sámson házán, azt az okát adván kötelességök mulasztásának, hogy ők félnek a Királytól ki, ha urbért járnának, minden házhoz nyolc katonát küldene ki aztán őket ki élné. " A megye másik részéből Huszár István arról számolt be, hogy „keridetembeli Helységekben rendre hálával köszöni a' nép Istenének nyert szabadságait. - Nevezetesen: Nógrád M(ező)városában f. hó (április) 2-án a ' község egész népessége isteni tisztelet után zászlókkal vonult fel az ottani váromladék közé és zene kíséret, - taraczkok dörgése mellett a' legnagyobb Hiedelemmel nép-ünnepet ült. - Hasonló nép-ünnepet tervez f. hó 8-ikra (Diós) Jenő községe is. " /Mint egy későbbi bejegyzés mutatta, emlékezetes maradt az ünnepség, legalábbis a bírónak, kin „némely méltatlanságok követtetek el". De hasonlóan járt a „Lőrinczi helységben a' helybéli bíró", ki „egy némelly rakonczátlankodók által, azokat fékezni akarva megveretett. "

(18) Természetesen a problémák is jelentkeztek, s a választmánynak egyre nagyobb számban kellett ezeket tárgyalni. Nem várt módon szembe kellett nézni a pénzforgalom zavaraival, amely minden bizonytalan időszakot jellemez. Nemcsak az okozott gondot, hogy maga a választmány szűkös keretekkel rendelkezett, hanem az április eleji főszolgabírói jelentés is. Eszerint a balassagyarmati vásáron többen nem fogadták el a papírpénzt, az ezüst pénzt pedig visszatartották. így a kereskedésben nagy nehézségek jelentkeztek. A választmány a Miniszteri Ideiglenes Bizottsághoz fordult, kérve ércpénz küldését. Ugyanis a pénzforgalom ilyen anomáliái áttételesen a vármegyei közigazgatás működését is érintették, nem beszélve a közhangulatban gerjesztett feszültségekről. A választmány mindkettőt el akarta kerülni. A forgalom biztosítása érdekében ezért határozatot hoztak, hogy a főszolgabírók az aktuális adókat minden hónap 25-e körül szedjék be. Az így összegyűlt bankjegyeket az aladószedők a sóhivatalnál váltsák be ezüst pénzre, s azt küldjék tovább. Addig is megbízták a hadi főadószedőt, hogy a kéznél lévő bankjegyeket Ipolyságon váltsa át ezüst pénzre. Első alkalommal a tízezer forintnak egytizedét sikerült csak fémpénzre cserélni.

<19) hjellyes hatalmú választmány"-пък a növekvő „ügyforgalom" következtében a szervezési feladatok, hivatalos jelentések mellett egyre többször kellett a törvények kihirdetésével, sőt értelmezésével kapcsolatban állást foglalnia. Básthy Miklós főszolgabíró például abban kért uta-53-