Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)
Tanulmányok - Közlemények - †Dupák Gábor: Termelőszövetkezetek szervezés Nógrád megyében 1948 és 1954 között
nem vállalkozott radikálisabb változtatásra amíg a megváltozott nemzetközi helyzet erre nem késztette. Az 1953-as júniusi párthatározat hatásai A Sztálin halálával bekövetkezett fordulat után Magyarországon is módosult az agrárpolitika iránya, mely során elvetették a kollektivizálás abszolutizálásának elvét. A tsz-mozgalomban a már meglévő csoportok gazdasági-szakmai megerősítését, a terméshozamok emelését tűzték ki célul. Ugyanakkor lehetővé tették a szövetkezetekből való kilépést, és a csoportok feloszlását. Az állam, 1953 júniusa után egy sor rendelettel támogatta a tsz-mozgalmat. Többek között törölték a beadási kötelezettség nem, illetve késedelmes teljesítése miatt a tsz-ekre kivetett kártérítéseket, mely 3,8 millió forint megtakarítást jelentett a megyének, 10 %-kal csökkentették a tsz-ek terület utáni beadási kötelezettségét. A tsz tagokat teljes egészében mentesítették adóhátralékuk alól. Az általános jövedelemadó felülvizsgálata során mintegy 33 %-ot, 15,5 millió forintot töröltek a megye parasztságának adójából. Elengedték a tsz-ek és az egyéni gazdák gépállomásokkal szembeni tartozásait, és a csoportok esetében 23, az egyénieknél pedig 36 %-kal leszállították a gépállomások díjtételeit/ 27 ' Az intézkedések megtételére szükség volt, hiszen 1953 őszén - a bomlási folyamat következtében - a nyilvántartott megyei tsz-tagságnak csak 65 %-a dolgozott a szövetkezetekben/ 28 ' Nógrád megyében 1953 derekán a - magángazdaságok gazdasági-termelési biztonságát erősítő intézkedések következtében - elsősorban a szervezetileg és gazdaságilag gyengébb lábakon álló szövetkezeteknél vetődött fel a kilépés vagy a feloszlás gondolata. Az ipolytarnóci szövetkezetnél a tagság egyik napról a más'kra megszüntette a közös termelést. Olyan esetről is beszámolnak a források, hogy a csoportok „ultimátumot" intéztek a megyei párt- és tanácsi vezetéshez. Varsányban attól tették függővé a további működést, hogy csökkentik-e a földterületet, hiszen itt 14 tagra 400 kh föld jutott/ 29 ' A hatalom tehát a csoportok bomlását központi intézkedésekkel próbálta feltartóztatni, amelyek hatására az egy tsz-családra jutó átlagfogyasztás reálértéke már 1953-ban országosan az egyéni gazdálkodókét 81,2 %-ra megközelítette, s az egy főre jutó jövedelme 79, 4 %-ára emelkedett/ 30 ' Természetesen a központi rendeletek mellett a megyei pártbizottságnak is meg volt a bomlások megállítására a „megfelelő" javaslata: >y A gyöngébb termelőszövetkezeteinknél, melyek általában a sok földre panaszkodnak, az önkéntes meggyőzés alapján, a tagság fölnövelésén keresztül látjuk a tsz megszilárdítását vagy végső soron, amennyiben ez nem lehetséges úgy egy-két ilyen súlyos esetben a terület csökkenését javasoljuk" - hangzik az állásfoglalás/ 31 ' Ismét megindultak a falujárók, ipari- és szolgáltató üzemek funkcionáriusainak, illetve az MNDSZ-aktivisták vasárnapi agitációs hulláma. A kilépések, illetve a feloszlás mellett döntő csoportokat a megyei tanács 3-5 fős, ún. elszámoló bizottságai látogatták végig, akik 1953 novemberében zárójelentést készítettek a felülvizsgált és feloszlott tsz-ekről. A felülvizsgált 30 csoport közül 20 döntött a közös termelés mellett, de ezekből a családok 56 %-a, 789 család kilépett, és 10 csoport határozott a feloszlás mellett/ 32 ' A földek kiadásánál elég sok probléma merült fel. A 30 tsz-ből a helyi tanácsok csak 9 esetben tudták visszaadni a kilépettek földjeit, és a volt tagok sok esetben nem vették át a rosszabb területeket. Honton 19-en utasították vissza a tanács által felajánlott földeket. Szandaváralján a közigazgatás a feloszlott tsz-elnöknek és a párttitkárnak akarta juttatni a -218-
