Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Közlemények - †Dupák Gábor: Termelőszövetkezetek szervezés Nógrád megyében 1948 és 1954 között

jesítése még az agrárpolitika helyi vezetőinek józan ítélőképességét is elvette. A kollektivizálást befolyásoló megyei sajátosságokon egyszerűen túlléptek, sőt azt igyekeztek bizonyítani, hogy a megye megfelel e politikai célkitűzésnek. ,A mi megyénkben is megvoltak úgy a termelőszövetkezeti csoportnak a feltételei, mint más megyékben, sőt még jobban, mert megyénk lakóinak többsége paraszt. "

(20) A szervező munka hajtómotorjai a kongresszusi felajánlások lettek. A szervezés totális voltára jellemző, hogy három hónap alatt 26 új csoport alakult, melyen felbuzdulva a megyei pártvezetés év végi célként fogalmazta meg az országos lemaradás behozását, és a falusi lakosság 70 %-nak bevonását a közös termelésbe. Mindenesetre 1951 végén már 106 tsz működött, ami több mint kétszerese volt az egy évvel korábbi létszámnak. Az erőltetett szervezés során azonban elhanyagolták a már meglévő csoportok gazdasági-technikai megerősítését. Gyenge anyagi helyzetük miatt ezek sokszor még a tagokat sem tudták megfizetni, és gondként jelentkezett a gépállomások részére történő munkadíj kifizetések is. E problémát érzékelve a kormány igyekezett gondoskodni a csoportok gazdasági erősítéséről, beruházási kereteinek emeléséről, hitelellátásukról. Az 1950-es évek eleje volt az az időszak, amikor az ország felkészült az újabb háború lehetőségére. A mezőgazdaságra hárult a hatalmas árukészletek kitermelése és a városok ellátása. Ezt a parasztságnak, a tsz-tagságnak olyan körülmények között kellett biztosítania, amikor újból bevezették a jegyrendszert, szétnyitották az agrárollót, leszorították a mezőgazdasági termények felvásárlási árait, és fokozták az adóterheket. A csoportok nehéz gazdasági-technikai viszonyai, illetve az életszínvonal látványos esése következtében a jobb megélhetés reményében a szövetkezeti tagság jelentős része az ipar, illetve a még meglévő magángazdaságok felé vette útját. 1951-ben országosan, a tsz-tagok egy főre jutó jövedelme 55,1 %-a, egy tsz-családra jutó fogyasztás reálértéke havonta 78,2 %-avolt az egyénieknek.*

2 !) Mindezek ellenére egyre erőteljesebben folyt az erőszakos szervezés. Ismét alkalmazták a parasztok tsz-ekbe történő kényszerítésének egyik legfőbb eszközét a tagosításokat, mely során a célba vett közép- és gazdagparaszti réteg földjeit felajánlva a - hatalmi szándék ellenére - a tsz-ek helyett az iparban próbált elhelyezkedni. A megyei szervek egyik 1952-es jelentése, napi 50-70 földfelajánlásról számolt be.

(22) Nógrádban 1949 júniusa és 1953 márciusa között 7907 gazdálkodó (kisparaszt, kétlaki, kulák és egyéb jogi személy) összesen 47.297 holdat ajánlott fel.

(23) A tagosítások és a nagyfokú földfelajánlások ellen a szövetkezetek is protestáltak, mivel óriásira duzzadt területüket a változatlan létszám miatt nem tudták művelni. Ez vezetett el az elvadult tartalékterületek kialakulásához. A fentiek következtében 1952 végén 86 tsz-ből mindössze 15 zárt pozitív mérleggel, és megkezdődött a csoportok bomlási folyamata. Kisterenyén a „ Vörös Október" szövetkezetnél kijelentették, hogy „... ha a fejük tetejére állnak a szervezők, akkor sem hajlandók tovább a tszcs-ben dolgozni. "

(24) A megyei politikai vezetés - hogy a tervek teljesítését jelenthesse - a szövetkezeteket különböző munkaversenyekbe hajszolta bele. Versenyzett már szinte mindenki mindenkivel; a csoportok egymás között, munkabrigádok, az elnökök. Nem véletlenül jelentette a versenymozgalomért felelős verseny- és újítási előadó, hogy a „megye területén a mezőgazdaságban a munkaverseny tömegmozgalommá kezd válni. "

(25) Ez azonban nem változtatta meg a megye lemaradását, 1953 elején Nógrádban 117 tsz-t, 4530 tsz-családot és 33793 kh összterületet tartottak nyílván. A szövetkezetek szántója csak az össz-szántóterület 13 %-át tette ki, míg országosan ez az arány 21,6 % volt.

(26) így nem meglepő, hogy egyre több helyen hagyták el a tagok csoportjaikat, és az iparban kerestek megélhetési lehetőségeket. A politika mindaddig -217-