Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Közlemények - †Dupák Gábor: Termelőszövetkezetek szervezés Nógrád megyében 1948 és 1954 között

I. típusú, vagy táblás csoport: A szövetkezeti tagok által önként a csoport művelésébe vitt saját, vagy haszonbérelt földek művelésére alakult. A földeken táblás művelés, közös szántás és közös vetésterv alapján dolgoztak. A kimért területeket mindenki egyénileg művelte és egyénileg végezték a betakarítást is. II. típusú, vagy átlagelosztású csoport: Itt az elsőhöz képest a lényegi különbség a betakarítás és az eredmény elosztásában volt. Aratás után a cséplést közösen végezték, a költségeket a tagok a vetésterületük arányában viselték. A termésből bizonyos részt visszatartottak, a fennmaradót pedig a tagok vetésterületi arányainak megfelelően osztották fel. Tehát amíg a termelés kockázatát az első típusban a tagság egyénileg viselte, addig a másodikban már közösen. III. típusú, vagy közösen termelő csoport: Az első két típussal szemben, ahol a kollektív gazdálkodás nem feltétlenül érintette a tagok összes földterületét, ennél a csoportnál - másfél hold háztáji kivételével - a közös termelést az összes saját vagy bérelt földön végezték. Közös munkavégzés folyt, amit munkaegységben mérték. A tiszta feleslegből a tagok munkavégzésük arányában részesedtek. A fenti rendeletek megjelenését követően Nógrádban is megindult a szervezés, amely során 1949 nyarán egy-egy I. és IL, illetve nyolc III. típusú szövetkezet működött, összesen 136 taggal és 837 kh területtel.

00 Nehezítette termelési eredményességüket lehangoló gazdasági helyzetük. Agrárszegény bázisuk miatt nem állt rendelkezésükre a beruházásokhoz szükséges tőkeerő, és a gépi ellátottság terén is nagy hiányban szenvedtek. Az állam megpróbált ezen a helyzeten javítani. Felállították a gépállomásokat, melyek a gépi termelőeszközök állami monopóliumának megjelenési formái voltak, és ezek látták el a csoportokat gépi eszközökkel. Nógrádban 1948. október 24-én állították fel az első gépállomásokat Erdőkürtön, Tolmácson és Nagylócon. A tőkehiányt a Gazdasági Főtanács termelési hitelekkel enyhítette, amely során a megye összesen 7 millió forintot kapott.

(12) A kollektivizálás kiszélesítése Az előzőekben elmondottakból látható, hogy 1949-re, a falvakban korábban kialakuló szövetkezeti struktúra jelentős változáson ment keresztül, amelyek maguk után vonták a szövetkezeti mozgalom állami- és pártirányításának módosulását. Ennek megfelelően az agitációs-szervezési feladatokat is e szervek végezték. A felsőbb szintek expanziós irányú elvárásait, útmutatásait a helyi szervek ültették át a mindennapokra. 1950 előtt megyei szinten a tsz-ügyeket a MOSZK kirendeltségek, majd, az ezek helyébe lépő SZOVOSZ, illetve 1949 áprilisától, az FM külső igazgatási szerveként működő Mezőgazdasági Igazgatóságok intézték. A tanácsrendszer létrejöttével a megyei- és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai, illetve a községi mezőgazdasági előadók vették át a terület feladatait. Jelentős szervezeti változás csak az 1954-es II. tanácstörvény hozott, amely során a megyei tanácsi mezőgazdasági osztályok igazgatóságokká alakultak át és e szervezet egyik alosztályaként működött az ún. tsz-szervezési osztály.

(П) A fenti szervek az agitáció során többféle módszert alkalmaztak. Ritkán, de előfordult olyan eset, amikor nyugodt hangnemben közelítettek a parasztsághoz. A cserhátsurányi III. típusú csoport szervezésénél az agitátor a közös termelés előnyeit vázolta, azonban a parasztság félelme és bizalmatlansága meggyőzte őt, hogy „...biztosabb álláspont elfoglalása szükséges ah-215-