Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

Galerix exilis (BLAINVILLE, 1838) Vizsgált anyag: egy p4-m2 fogakat tartalmazó jobb mandibula töredék és 16 különálló fog. Sztratigráfiai elterjedés: a faj az alsó, középső és felső miocén folyamán egyaránt előfordult. Erinaceidae gen. et sp. indet. Vizsgált anyag: egy igen apró méretű Erinaceidaetől származó 6 töredékes fog. Familia: Soricidae GRAY, 1821 Subfamilia: Soricinae FISCHER VON WALDHEIM, 1817 genus: Paenelimnoecus BAUDELOT, 1972 Paenelimnoecus crouzeli BAUDELOT, 1972 Vizsgált anyag: egy jobb mandibula fragmentum az m2 és az ml töredékével, egy jobb mandibula töredék az ml -m3 fogakkal, 3 felső metszőfog, és 2 felső moláris Sztratigráfiai elterjedés: középső miocén, Astaracien (MN 6-8). Familia: Talpidae FISCHER VON WALDHEIM, 1817 Subfamilia: Talpinae FISCHER VON WALDHEIM, 1817 Genus: Talpa LINNAEUS, 1758 Talpa minuta (BLAINVILLE, 1838) Vizsgált anyag: 11 különálló fog. Sztratigráfiai elterjedés: korai miocén, Orleanien (MN 4) középső miocén, Astaracien (MN 6). A rovarevő anyag általános jellemzői A sámsonházai kisgerinces mintából 4 fajt (egy kis és egy nagyméretű sünt, egy aprótermetű vakondot és egy ugyancsak apró cickányt sikerült meghatározni. Az összesen 41 példányt számláló rovarevó anyagban mindössze három állkapocstöredék fordul elő, a többi maradvány intenzív törési mintázatot mutató izolált fog. Az Insectivora fauna tehát viszonylagos fajgazdagsága mellett gyenge megtartású, nehezen határozható. A példányok részletes morfológiai leírása, ábrázolása és a méretek MÉSZÁROS (in prep.) publikációjában kerülnek bemutatásra, amelyben a Magyarországról eddig előkerült középső miocén rovarevőket foglalja össze. A Galerix exilis jelenléte alapján a vizsgált mintát a miocénnel korrelálhatjuk. A rovarevő faunát a vakondok és a sünök dominanciája jellemzi, mindössze egy cickányfaj fordul elő benne, a szűkebb értelembe vett Soricinae alcsalád teljesen hiányzik (REUMER 1992) a Paenelimnoecust az Allosorexszel együtt az Allosoricinaebe sorolja. Ez arra utal, hogy sztratigráfiai szempontból az anyag a felső miocén MN 9 zónánál (Vallesien szárazföldi faunaegység) bizonyosan idősebb. A szűkebb értelembe vett Soricinae cickányok ugyanis a késő miocén elején átveszik a dominanciát az európai Insectivora faunán belül és vezető szerepük a neogén későbbi szakaszaiban is megmarad (RZEBIK-KOWALSKA 1995). Sámsonháza rovareyő faunája közeli rokonságot mutat a törökországi Pasalarral (FLINN et JACOBS 1990) és a franciaországi Sansannal (utóbbi az MN 6 zóna típuslelőhelye BAUDELOT 1972). Még nagyobb a hasonlóság a szintén Pásztó melletti Hasznos Insectivora -183-