Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Horváth István: Szellemiség és magatartás (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonczi Phőnix c. könyvében)

zölt tanulmányt /Ш.к./, Szilassi Géza olasz útjának élményeit dolgozta fel /Il.k./. A szerkesztő piacérzékenységére is utalt, hogy mind a nevezetes személyiségeket, mind - a helyi szerzőket és témákat úgy csoportosította, hogy mind a három kötetben találjon megfelelő olvasmányt az érdeklődő olvasó. Vizsgálódásunk nem kerülheti meg azt kérdést: hogyan foglalkoztak a magyar közelmúlttal a felsorolt szerzők és írásaik? A magyar eszmeiség megőrzése és továbbadása miként érzékelhető a kötetek lapjain? Vahot Imre vállalkozásánál döntő volt, hogy mindenképpen az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékével és történetével kívánt foglalkozni, ezért is esett Losoncra a választása. Jeszenői Danó, a város ekkori életében közismert szemtanú leírásában hangsúlyosan jelent meg ez az igény. Pontos és hiteles képet kapunk e dolgozatból a város 1848-as hangulatát meghatározó tényezőkről, a közállapotokról. Elmondható, hogy a tanulmányok és az írói, költői alkotások, műfaji sajátosságaikból következően más tónusban szólnak 1848-1849 eseményeiről. A konkrét helyzet okainak - vagyis a cári csapatok pusztító viselkedésének forrását - feltárását tekintette Jeszenői feladatának, másként arra a kortársi kérdésre adott választ, vajon igaz-e, hogy Losoncon a forradalom idején súlyos kilengések, túlzásba eső atrocitások történtek volna. A megválaszolást a XDC század közepi Losonc életének bemutatásával kezdte. A leírása és minősítése szerint az „új időszak bekövetkezte a város lakóira megrendítően hatott."

(1

^ De a korábbi - polgári szokásaikból eredő és megszokott - életritmusából nem esett ki a lakosság: „a törvény által szentesített új intézményeket lelkesen fogadták. "

(22) A város lakóinak kiegyensúlyozott viselkedésére történelmi példákat idézett föl a szerző Básta és Karaffa korából. Úgy vélte, hogy Bethlen Gábor is azért hagyta itt annak idején a magyar királyi koronát, mert a polgárok lakta települést „biztos helynek" tartotta.

(23) A márciusi napokban és az utána következő időszakban is ez a magatartás uralkodott Losoncon: „a közszellem rugékony volt, s a polgári élet elevenséggel bírt" - olvashattuk a legátfogóbb jellemzést a helyzetről.

(24> „A szellem, mint mindig, nyugodt volt." A város lakói körében nagy hír-éhség alakult ki. Mindenki hiteles forrásból akarta megtudni a történteket. A legfontosabb újságoknak, hírlapoknak nagy keletje volt. >y

Az egész közönségnek napi szükségévé vált olvasni a hírlapokat. " A konkrét ismeretre épültek a tettek, no meg a saját helyzet jobbításának szándéka vezette a lakosság cselekvését, amelyben „a jelentkező hév és buzgóság az életerőnek tulajdonítható. "

(2l) A „rang és osztályosság választófalai ledöntettek" Losoncon is, ahol „minden szép, jó, nemes, minden hazafias és nemzeti érdek bő résztvétre, a tettleges pártolásra talált. " A város az új politika körülményei között gazdaságilag is tovább prosperált. A polgárok „jólétet élveztek. " A mindennapi élet „szellemi és anyagi kényelmeket engedett meg nekik élvezni," így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a lakosok „vidám és kedélyes természettel bírtak", és „a családok a boldogulás reményeit" kötötték az évhez.

(2f,) A higgadt és tárgyszerű korrajzban két figyelemre érdemes elem megjelenése nem kerülhető meg: az egyik az idegenek, a nem városban lakók szerepe. E felfogás szerint minden kilengést ők - vagy ahogy a szerző megjelölte - „a pesti guérilla csapat" követte el. A polgárok kiegyensúlyozott magatartása mitsem változott, és a békesség érdekében szenvedték el a császári zászló levételének eseményeit. Az idegenek másik csoportja a „véletlenül arra járó magyar huszárok", akik katonai feladatukat teljesítve kergették ki a városból az ott állomásozó fekete-sárga olasz katonákat/ 7) A másik elem is rokonítható e felfogással, annyiban mindenképpen, hogy ebben is a nem a várost alkotó elem hangsúlya jelent meg. A politikai felfogásbeli különbség, a másság mosódott össze az idegenszerűség helybeli megjelenésével. A szerző ugyanis úgy vélte, hogy Losonc tragikus sorsára a pecsétet a városon kívül meglévő érdekből, a fejlődésére féltékeny másik megyei településen, a vármegye székhelyén ütötték rá. A város 48-as magatartása csak kiváltó oka volt a politikai revans megvételének. Losoncon úgy vélték, hogy a vármegye székhelyén nem felejtették el a sodróbb eseményeket teremtő városnak azt a magatartását, amikor 1849. áprilisában kimondták: Losonc legyen Nógrád megye politikai központja is. Ekkor és ezért -126-