Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Horváth István: Szellemiség és magatartás (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonczi Phőnix c. könyvében)

letpéldány illetett meg. Ebből a körből is feljegyezhetünk néhány ismert nevet. Baracskán Vörösmarty Mihályt nyerte meg Vahot az ügynek. Pesten Jedlik Ányost és a reformkor közismert politikusát Bezerédi Istvánt is e körben találtuk. Megjegyezendő, hogy a pesti szervezők nevei között Práznovszky Ferenc nevét is olvashattuk. Vessünk néhány pillantást a nógrádi megrendelésekre az előfizetőkre településenként. Az első kötetre csak Losoncról és Szirákról érkezett megrendelés. Losoncon 13 kötetet, Szirákon egy kötetet jegyeztek elő. A második kötet esetén Balassagyarmaton 6 előfizető, Losoncon 9 előfizető, Szécsényben 9 előfizető, Szirákon 16 előfizető neve őrződött meg. A harmadik kötet iránt Balassagyarmatról 4 személy, Losoncról egy név, Szécsényből 4 fő, Szirákról 12 személy érdeklődött. A megyei érdeklődés gyér volta mellett is kitüntető helyet vívott ki magának Szirák, ahol nemcsak a kulturális igény jelenlétét mutatták be az adatok, hanem a segélynyújtás e formájában a szolidaritás nemes eszméje is tetten érhető. Innen került föl a számunkra ismeretlen név: Bulla Eugénia, aki mind a három kötetet megrendelte. A nevezetesebb előfizetők között olyan nógrádi személyiségeket találunk, mint Nagy Iván - akiről ugyanakkor tudjuk, hogy 1851 elején indult Velencébe, tehát a további kötetekről valószínű ezért maradhatott le.

(20) Az előfizetők között volt a Szécsényben élt Ferenczy Teréz és Haynald Teréz, a vanyarci Beniczky Hermin - férje után Veres Pálné az 1849-ben elhunyt Szentmiklósy Alajos, aki a kor érdekes költő alakja volt. Helyette felesége rendelt a kötetből. Az 1852 nyarától börtönben ülő Madách Imrét illetve a családot Madách Kálmán képviselte a megrendelő listán. A korabeli közhivatalnokok közül egyet sem találtunk a jeles névsorban csak a Losoncon élő Szakáll Ferenc, a vármegyei főjegyző rokonának neve bukkant elő az előfizetők között. Érdemes megvizsgálni a kötetekben szereplő szerzőket. A különböző szempontokat a diszes névsor önmagában is kínálta. A szerzők vallási hovatartozása alapján hangsúlyosan protestánsok közül kerültek ki. Többnyire luteránus evangélikusok, kisebb részben kálvinista reformátusok voltak. A politikai felfogásuk tekintetében egyértelműen megállapítható, hogy 1848-1849 eszméinek odaadó hívei voltak valamennyien. Életutuk, vállalt feladatuk teljesítése tisztán igazolta e megállapítást. Helyileg az ország legkülönbözőbb településein éltek. A főváros túlsúlya egyáltalán nem jellemezte a szerzői kör összeválogatásánál a szerkesztő Vahot Imrét. Ott és amennyire szükséges volt - elsősorban a helyi, Losoncra vonatkozó feldolgozások esetén - losonci, nógrádi illetőségű szerzők munkáját is olvashattuk a kötetben. Összefoglalóan igazolható az a szerkesztői törekvés, hogy a kor java szellemi erőit állította a nemes ügy mellé. Ha az egyes köteteket vizsgáljuk a szerzők névsora a következő képet mutatta. Az első kötetben a 48-as szellemiségű alkotók első vonalát olvashattuk: Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Eötvös József vagy Vörösmarty Mihály valóban e kört képezte. Mindegyikről elmondható nyilvánosság előtti szerepeltetésük bátor tett volt. Különösen igaznak vélem e megállapítást Petőfi Sándor esetében, mert igaz, hogy a kötetekben politikailag semleges zsáner és tájverseivel (A csillagos ég - II. kötet; A Kiskunság - a III. kötet; A téli esték - I. kötet) kapott nyilvánosságot, de a kor olvasóinak a neve emlegetése is egyenlő volt az elmúlt forradalom dicső tetteivel. Az őket követő kör is országos ismertséggel bírt. Úgymint Vahot Imre, és Vachott Sándor, Lévai József, Nagy Ignác, Vas Gereben, Gyulai Pál, Kuthy Lajos neve sok újság, szakmai folyóirat olvasói - mondhatni a művelt magyar nép előtt is népszerűen csengett. A második kötetben a fentieken túl Bajza, Fáy András, Erdélyi János, Lisznyai Kálmán az új alkotó. Mellettük a szókimondó bátorságáról ismert bányai egyházkerület lelkésze Székács József, a mély ismeretekkel bíró nagykőrösi református gimnázium tanára Mentowich Ferenc, továbbá Szigligeti Ede, Nagy Iván neve tűnt fel. A harmadik kötet folytatta a korábbi gondolatot: az első rangúaknak nevezetteket, Jósika Miklós, Lévai József, Szász Károly - egy korában ugyancsak ismert nagykőrösi tanár - egy-egy alkotása tette feltűnővé. A nógrádiakat, a már említett Nagy Iván mellett Jeszenői Danó, aki Losonc történetét foglalta össze, /I.k./ Tóth Mihály, aki a címválasztásában is bátran: Losoncz a forradalom előtt témában írta meg dolgozatát /Il.k./, továbbá Nógrád északi részének iparosodásáról kö-125-