Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

Mindez felerősödött és tudatosodott, amikor Mikszáth 10 éves korában beiratkozott a rimaszombati evangélikus gimnáziumba. Ma már tudjuk, ez az iskola, megannyi más társával együtt, valóban a hazaszeretet fellegvára volt, ahogyan azt Mikszáth egy emlékező írásában megfogalmazta. Mikszáth érzelemvilágában a tudatos hazaszeretet, a nemzeti öntudat, a magyar mivolt tudatos átélése ennek az iskolának, még inkább tanárainak köszönhető. Kedves nevelőjéről, Fábry Jánosról írott nekrológjában az író ezt így foglalta össze: „Ezek a férfiak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak ... hanem utolsó generálisok, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki, bűvészek voltak, akik úgy tudják mutogatni a múltat, hogy benne látszik kidomborodva a jövő. "

(8) Ezek a tanárok saját sorsukon keresztül, személyes példázatukkal igazolták a diákok előtt, hogy a hazaszeretet nem elvont fogalom, hanem tettlegesen megélhető érzelem. Az iskola hét tanára közül három katona volt 1848-49-ben. Fábry János (1830-1907) tüzér volt, Szeremley Károly (1828-1871) úgy szintén, és Severlay Károly (1828-1870) is a hadseregben szolgált. De nem lehetett s nem volt más érzelmű az iskola igazgatója, az önképzőkör vezetője, Terray Károly (1812-1881) sem, aki 1848-49-ben még a losonci evangélikus líceumban tanított s minden tudományos, pedagógiai könyve, jegyzete elpusztult 1849 augusztusában, amikor az oroszok felgyújtották a várost.

(9) Mikszáth tagja volt a gimnáziumi önképzőkörnek s a köri jegyzőkönyvekben megőrződött írásainak témája kivétel nélkül a haza múltjához, hajdani nagyságához, a hazaszeretet érzelméhez kötődik. Az 1861-ben, azaz 14 évesen írt Hunyady című óda egyik szakasza így szólt: „Egy talizmán védett, a hazaszeretet. S kardod csattanása Ellenid romlása Volt egykoron. " Az egy évvel későbbi önképzőköri allegorikus költeményei! bizonytalan hajó a jelen idejű helyzet reményét-reménytelenségét fogalmazza meg, s amelynek alapja természetesen 1848 példázata, a szabadságharc bukása: „Magyarország, drága ország A te bús képed ez Bizonytalan jövőd vagyon Halálod életed Ha kiderül, mindjárt borul szabadságod sose virul."

(X0) Még egy kései írása mintha a rimaszombati hatást igazolná vissza. Az öreg Dankó bácsi című elbeszélése ez, amelynek diákhőse bátran kiáltja oda az önkényuralom császári biztosának: a legfontosabb érzés a szabadság szeretete. Ez a diák lehetett volna maga Mikszáth is. Rimaszombati emlékeit idézve említi, hogy Teleki László halálát megverselve ő maga olyan ódát írt, hogy a fél tanári kar összeszaladt ijedtében-bámulatában. Csodálkozott is Fábry tanár úgy negyedszázad múlva, amikor Mikszáthból mameluk, azaz kormánypárti képviselő lett, mondván: „Olyan rebellis fiú volt uramöcsém, hogy bizony sosem hittem volna."

(n) A középiskolai tanulmányait lezáró Selmecbányái diákévek Mikszáth 48-as ismereteihez egy újabb s rendkívül erős motívummal járultak, a Petőfi-kultusszal. Számos emlékező írása igazolja, hogy a költő szeretete, tisztelete innen, Selmecbányáról, a közös iskolából eredeztethető, írásai közül most emlékeztessünk pl. a Petőfi legenda Selmecen című korai elbeszélésére. Miután ez is fikció, csak az írás hangulata ad támpontot, hogy Mikszáth miként élte át a -///-