Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

hajdani diák-előd emlékezetét s néhány ott élő, így talán Mikszáth által is gazdagított legenda tovább adását. A motívum megfelenése az első írói korszakban Magától értetődőnek kell tartanunk, hogy az önmagát kereső Mikszáth első szépprózai írásaiban számtalan esetben feltűnik 1848 motívuma. Magától értetődő, mert alkotói eszközeinek ez begyakorlott része volt immár, hiszen a forradalom után két-két és fél évtizeddel nem volt ember Magyarországon, aki valamilyen módon, önmaga vagy családja révén ne lett volna részese 1848-nak. Még akkor is állandósuló élethelyzet ez, ha az időközben megöregedő 48-as nemzedék különböző politikai érdekek mentén kezd polarizálódni. Mikszáthnak a negyvennyolcasság ekkor még valóban motívum, az elbeszéléseknek nem központi témája, nem tartópillére, hanem csak a hősök előéletének fontos része, egy-egy mondattal megjelölt cselekedet értelmezés. Miután egyformán megemlíti ezt a pozitív vagy negatív szereplőnél, amolyan írói készlet darabnak kell tekintenünk, amelyet szívesen alkalmaz. Mindenesetre szimbolikusan is felfogható, hogy az 1870-ben írt első elbeszélésének első sorai egy 48-as hős jellemzésével indulnak. A kemény ember szereplője Kakuk János „fiatal korában honvéd volt, sokat tudott beszélni Bem apóról... apiski hídról, a segesvári csatáról... Ilyenkor aztán úgy nézett ki az öreg János bácsi, mintha kicserélték volna: apró, szürke szemei villogtak, hajlott háta kiegyenesedett... "

(,2) A továbbiakban, főleg a nógrádi szereplőkkel gazdag elbeszélésekben majdnem mindenki majdani 48-as honvéd volt. Turcsányi Ezékiel éppúgy, mint Sramkó fiskális. Л dolog érdekessége, hogy ők ketten, létező balassagyarmati, ebecki személyek voltak, s így Mikszáth a valóság eszközével is dolgozhatott.'

13) Az első írása, amelyben már nem mellékes gondolat 1848, hanem a szereplők sorsát irányító és befolyásoló történeti esemény, az 1877-ben írt^í selyemkokárda}

H) Sajnos, a történet erejét erősen gyengíti a megfogalmazás didaktikussága, hiszen gyermekek számára íródott. Ezzel együtt talál lehetőséget arra, hogy majdani ironikus stílusának megfelelő formát találjon. Főleg, amikor nemzeti jellemünk állandósult hibáiról szólt. Mint például a tétovázás, a bizonytalanság, a kivárás. 1848-ban is új levegője volt Magyarországnak s „ehhez az élesebb levegőhöz új tüdő kellett". Az országnak egy kis része köhögni kezdett tőle: azoknak nem kellett, ami az új levegőben terjengett: „szabadság, testvériség, egyenlőség". Véleménye szerint a magyarok nagyon nehezen tudnak változtatni gondolkodásukon: „küzdeni lovagiasságból királynő könnyéért - azt igen, de szabadságért és egyenlőségért - nos, ezen már el kell gondolkodni. " S bár afféle isteni beavatkozás menti meg az elbeszélés bizonytalan magatartású arisztokrata főhősének életét, s lesz így végre a forradalom híve, a végső tanulság mégiscsak tanízűre sikeredett: „semmi sem veszedelmesebb, mint az emberek közönyössége. Mikor a haza van veszélyben, akkor a mi veszedelmünk szóba sem jöhet. " S a további néhány írásban sincs változás. Dankó bácsi természetesen Kossuth huszárja volt, mint megtudjuk az említett novella 1881-ben írt változatában. A kormányzó úr iskolalátogatása címűből. A fekete asszonyban újra feltűnik egy pillanatra Suska Mihály, aki „közember volt Guyon Richard alatt. "

(IS) A csatakép című ugyancsak ifiúsági célzatú írásának öreg múzeumszolga hőse Damjanichot szolgálta s harcolta meg a szolnoki csatát. A mi jó tanárunk című elbeszélése pedig a későbbiekben majd gyakorta visszatérő motívumát előlegzi meg: a forradalom forduló pillanatában a tankönyvet becsukó öreg pedagógus alakját, aki tanítványai élén indul a haza megvédésére. Mintha valahol a rimaszombati emlékek térnének vissza egy olyan -112-