Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

XXII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1998 IRODALOMTÖRTÉNET LITERATURGESCHICHTE Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez Praznovszky Mihály Egyáltalán nem állítható, hogy teljességében ismerjük Mikszáth életművének 1848-as tárgyú írásait. Szépprózai munkái e vonatkozásban még úgy-ahogy áttekinthetők, de publicisztikája ebben a pillanatban még felmérhetetlen nagyságú. Éppen ezért a következőkben Mikszáth politikai magatartásának e meghatározó beállítódását csak a szegedi évek befejezéséig, 1882-ig tárgyaljuk. Választásunk bár önkényes, még sem logikátlan. Kis kitérőtől eltekintve, Mikszáth ez idáig ellenzéki magatartású, azaz teljes egészében élhette át a 48-as hagyományt, a negyvennyolcasság eszmeiségének lényegét. Budapesti élete azonban már fokozatosan eltávolítja őt ettől. Le kell szögeznünk, kétség sem fér az író demokrata szellemiségéhez. Erre predesztinálta származása, erre az a számos jellempróbáló és jellemerősítő sérelem, amely származása, társadalmi helyzete miatt ifiúkorában érte. Különösen tettenérhető ez a már említett életszakasz lezártáig. Mint parlamenti képviselő, élete végéig dilemmában maradt: elveinek képviselete és hűsége a kormánypárthoz (amely azért inkább személyes jellegű volt, mintsem elvi alapú), olyan ellentmondást teremtett számára, amelyet nem is tudott feloldani. Kicsit távlatosan azt mondhatnánk: író és hatalom, a szellemi önállóság és politikai függőség mindenkori ellentmondásos kapcsolatát élte át. Amelyet még az is tovább bonyolított, hogy a függetlenség, a liberalizmus, amelyek követendő eszmények voltak számára, egyre többet veszítettek eredeti tartalmukból. A jelszavak és a valóság olyan ellentétét látta, élte át, hogy minden korábbi eszményét veszni érezte. A 48-as forradalomhoz fűződő viszonyát egy Jókai-párhuzammal tudjuk felvázolni. Jókai szemlélete a forradalomban szereplő kortársáé. Mikszáth a forradalmat már az idő távlatából nézte. Jókai visszaemlékezik és emlékezésének pontosságát a nosztalgia könny-párája homályosítja el. Mikszáthot nem zavarják az érzelmek, ő viszonyít: mi lett a forradalom célkitűzéseiből és mi saját korának viszonya 1848 emlékéhez. Jókai érzelgős, Mikszáth ironikus. Jókainak örök lelkiismeret-furdalása van Petőfivel szembeni magatartása miatt, Mikszáth átéli a Petőfi-élményt és ugyancsak szembesíti azt a kortárs valósággal. A 48-as érzelmeit meghatározó eredendő élmények Mikszáth 48-as ismereteit s főleg érzelmeit három forrásból származtatjuk. Ez a család, a szklabonyai környezet és az iskola. Életművében mindháromnak megtaláljuk a konkrét jeleit, ámbár az elsőt, a családi hagyományokat inkább csak közvetetten. Nem tudjuk, hogy a közvetlen Mikszáth családból ki vett részt a forradalomban. Talán senki, hiszen ekkor ő még karonülő gyermek, apja pedig nem volt katona. Legalábbis ezt

(l) az eddig ismert levéltári források alapján mondhatjuk. De bizonyos források idéznek egy történetet, amely szerint az író a nyolcvanas években elküldte műveit az azok iránt érdeklődő Kossuth Lajosnak egy levél kíséretében, amelyben az állt, hogy ő „láthatta, hallhatta szónokolni a gyarmati megyeháza erkélyé-109-