Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)
рок megteremtésével. Ez az elkövetkező két évtizedben jelentős mértékben központi párthatározatok révén valósult meg. 1958. július 25-én Aczél György előterjesztése alapján az MSZMP Központi Bizottsága elfogadta az ún. művelődéspolitikai irányelveket. A dokumentum elsődlegesen a világnézeti nevelés fontosságát, a lakosság műveltségi és általános szakképzettségi szintjének emelését, a művészetek terén a szocialista realizmus, ugyanakkor a „népet szolgáló művészet" szabadságát hirdette meg. Kimondta, hogy stílusviták eszköze hatalmi szó nem lehet. Az irányelvekben megfogalmazódott az is, hogy a művészetek fejlődéséhez szükséges erkölcsi és anyagi támogatás mellett messzemenő szabadságot kell biztosítani a „népet szolgáló" alkotásoknak. „A művészetek ábrázolják mindazt a szépséget és nagyságot, amely dolgozó népünk mindennapjaiban oly megkapó erővel tárul elénk, de mutassák meg életünk nehézségeit is... Mi ezt értjük alkotói szabadságon, éppen ezért elvetjük a művész szabadságának individualista polgári értelmezését...", hiszen „a mai magyar valóság ábrázolásának igénye megkívánja, hogy az alkotó művészek szoros kapcsolatot teremtsenek dolgozó népünkkel, ismerjék meg annak mindennapi életét." (7) A fenti irányelveket határkőnek tekinthetjük a korabeli hazai kulturális életben. A dokumentum elfogadását követően fokozatosan egyre nyitottabbá vált a kultúrpolitika a különböző, a szocialista realizmustól eltérő irányzatok iránt, bár az MSZMP VII. kongresszusa a művészetekben még az eszmeiség követelményét hangsúlyozta. Ennek ellenére a hatvanas években a képzőművészetben, s a könyv és a színház világában is újjáéledtek a valóságot nem közvetlenül leképező irányzatok. Az évtized közepén kikristályosodott a három T elve, vagyis a támogatás, tiltás, tűrés kultúrpolitikája, mely - a fonákságok ellenére is - jelentős előrelépést jelentett a hazai képzőművészeti életben, hiszen a „tűrt" kategórián belül fiatal alkotóink elsajátíthatták és gyakorolhatták a kortárs irányzatokat, ezáltal - majd' két évtizedes lemaradást pótolva - közelebb kerültek az európai művészet jelentős áramlataihoz. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a fenti általános érvényű tendenciák hogyan érvényesültek Nógrád megyében és Salgótarjánban. Annál is inkább érdekes ez a kérdés, mert az 1958-as irányelvekben egyfajta kulturális decentralizáció nyilvánult meg; az alsó- és középfokú oktatás, s a közművelődés a tanácsok intézkedési jogkörébe került. Városunk művészeti-kulturális életéről szólva mindenképpen hangsúlyoznunk kell a megye szerepét is, mivel a salgótarjáni képző- és iparművészek tevékenysége közvetlenül a megyei tanács irányítása alá tartozott. Nógrádban és Salgótarjánban egyaránt az MSZMP megyei szervei mondták ki a döntő szót a képzőművészeti élet egy-egy kérdését, eseményét illetően - már 1958-ban, a művelődéspolitikai irányelvek alapján létrejött megyei művelődési programot az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága vitatta meg elsőként. A pártszervek évről-évre összegezték a művelődési munka feladatait, melyek között egyre kiemeltebb helyen szerepeltek a képzőművészet kérdései, elsődlegesen a megyei művészcsoport tevékenysége. A megyei végrehajtó bizottság az 196162. évi művelődési munkára vonatkozó áttekintésében fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a megyei képzőművész munkacsoport - az „átmeneti problémák" ellenére, melyeket a korábbiakban jeleztünk - erőteljes fejlődésen ment át. A fejlődést a végrehajtó bizottság elsősorban a kiállított művek ideológiai-politikai töltetében, a „munkástéma" túlsúlyában látta; s méltatott eredmények között a művészi színvonal szinte teljesen elsikkadt.* 8 * -74-
