Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)

Az „átmeneti problémáktól" azonban úgy tűnik, nem lehetett eltekinteni, hiszen 1961 végén az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága „baráti" beszélgetésre hívta össze a megyei képzőművész munkacsoport vezetőit. A vita során a párt vezetői számon kérték a csoport egységének megszűnését, s a kiállításokon ismét elszaporodó semleges témákat (csendélet, tájkép.)

(()) A helyi művészetirányításban a döntő, meghatározó fordulatot az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága 1964. november 26-án kelt határozata jelentette, mely kimondta, hogy Salgótarjánnak a megye kulturális központjává - „kultúrcentrumává" - kell válnia, s ehhez biztosítani kell a személyi és intézményi feltételeket (egyébként a megyei pártbizottság 1962 óta több ízben is foglalkozott e gondolattal.) Mérföldkő volt e határozat, hiszen a pártszervek kényszerű megállapítása szerint is a hazai városok átlagához képest Salgótarján kulturális vonatkozásban elmaradt, s a szellemi élet feltételei mellett hiány mutatkozott a legalapvetőbb kulturális, egészségügyi intézményekben is. A megyei pártértekezleten elhangzottak szerint a megyei képzőművészeti életben növelni kellett Salgótarjánnak a művelődésben betöltött szerepét, ehhez pedig biztosítani kellett a megfelelő feltételeket. E feltételek megteremtését, a megyei művészcsoport tevékenységének irányítását, az egyes képzőművészeti kiállítások felügyeletét s a köztéri szobrok állításának feladatát a Nógrád Megyei Tanács megfelelő - művelődésügyi, illetve oktatási - osztályai látták el. A tanács és a műcsarnok között jött létre az a megállapodás is, melynek jegyében az utóbbi intézmény vándorkiállításokat küldött a megyébe - jórészt reprodukciós anyagokból. A válogatások szállítását a megyei tanács vállalta fel egy ún. kultúr-autóbusszal. E tematikus, a hazai és egyetemes művészet jeles korszakait bemutató kiállításokat - melyek a hetvenes évek elejéig fontos szerepet töltöttek be a népművelésben - Salgótarján mellett a megye nagyobb településein is bemutatták. Az évtized során kialakult a megyei képzőművészeti vásárlások rendszere is. A vásárlásokat a Nógrád Megyei Tanács VB. utasítása nyomán a művelődési osztály hajtotta végre, szinte kizárólag a helyi alkotók műveiből válogatva, jórészt a megyei, majd később az észak-magyarországi kiállítások anyagából. Szintén a megyei tanács felügyelte a megyében és Salgótarjánban felállított köztéri alkotások - korabeli kifejezéssel élve, beruházások - zsűrizését, közönség elé kerülését. Természetesen, a városunkban elhelyezett plasztikákkal, muráliákkal alsóbb szinten, közvetlenül a városi tanács foglalkozott, viszont bizonyos esetekben „felsőbb hatalmak" is közbeszóltak. így az 1969-es Partizán emlékmű (id. Szabó István szinte napjainkig a város egyik szimbólumát jelentő alkotása) felállítása tulajdonképpen nem a megyei, vagy városi párt- és tanácsi szervekhez fűződik. A Salgótarjáni Városi Tanács VB. egy 1968. januári jegyzőkönyve arra utal, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatban nyilvánította ki, hogy városunkban - az országban egyedüliként - fel kell állítani egy partizán témájú alkotást.<

in) A felállítás költségeit természetesen a város viselte, s a városi tanács írta ki a pályázatot is. Egyébként - majd' egy évtizeddel korábban - már szó esett egy, szintén a legfelsőbb vezetés által meghatározott szoborállításról. A városi tanács VB. 1961. április 4-én tervezte átadni az új szovjet hősi emlékművet, azzal az indoklással, hogy a meglévő nem tükrözi kellőképpen a város lakosságának a felszabadítók iránti háláját és szeretetét(l). A terv engedélyeztetéséért valószínűleg a mű témája miatt - egyenesen a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz kellett fordulni."') -75-