Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Vers László: Miskolc ipara és kereskedelme az első világháborút megelőző években

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Miskolc ipara és kereskedelme az első világháborút megelőző években Veres László Miskolc mai értelemben vett felemelkedése, városi jelentőségének előtérbe kerülése, az ország társadalmi-gazdasági életében fontos tényezővé válása szoros összefüggésben áll az 1867 után kibontakozó kapitalista fejlődéssel. 1867., a kiegyezés biztosította a kapitalista fejlődés alapvető feltételeit, felszámolta a feudális kötöttségeket, a jobbágyságot, mint röghöz kötöttségi viszonyt. Modern hitelrendszert hozott létre, mely biztosítéka volt az infrastruktúra kialakulásának. Távoli közigazgatási és gazdasági egységek zártságát szüntette meg, a territoriális gazdasággal szemben a nemzetgazdaság létezésének feltételeit alakította ki. A gazdasági növekedéssel, az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan emelkedett az életszínvonal. A népesség növekedése, a demográfiai robbanás erős sodrú migrációval párosulva az urbanizáció feltételét teremtette meg. Miskolc kiegyezés utáni fejlődése tömören a következőképpen értékelhető: A város jelentőssé válásában döntő lökést adott a Borsod-Gömöri Iparvidék országos vérkeringésbe való csatlakozása. Miskolc az északkelet-magyarországi régióban Kassát mind népességre, mind pedig fejlődése ütemét tekintve megelőzte. A város a térség legjelentősebb, s országosan is számottevő centrummá vált. Ipara nem maradt el Kassáé mögött, kereskedelmi téren pedig jóval felülmúlta azt. „Benne alakult meg az ország első vidéki terménytőzsdéje, a Terménycsarnok, s ide tevődtek át Kassáról a XIX. század végén újra megélénkülő híres gyapjúvásárok is. Árpavásárai, közraktári intézménye egyaránt a terménykereskedelem fő centrumának mutatták."

0

) A regionális szerepcsere ellenére azonban Miskolc helyzete nem volt olyan kizárólagos Borsodban, mint Kassáé Abaújban. Borsod megye kereskedőinek Miskolc mintegy felét tömörítette magába, azonban az iparosoknak csak egyharmadát. Rajta kívül a megyének még két 10 ezren felüli városa (Diósgyőr és Mezőkövesd) és három 5 ezren felüli lélekszámú helysége (Ózd, Mezőcsát és Sajószentpéter) volt. Ha Diósgyőrt nem is vesszük külön számításba, akkor is több jelentős nagyipari-bányászati központja volt Borsodnak (Ózd, Nádas, Sajószentpéter), s több kisebb helységben is, - pld. Járdánházán - a lakosság létalapja a nagyüzemi szintű bányászat volt.

(2) Miskolc sajátos arculatának kialakításában még egy további tényezőnek volt meghatározó szerepe: nevezetesen a kisipar- és kiskereskedelem létezésének. A feudalizmusra jellemző céhes iparszerveződések működése idején Borsodban Szendrő és Mezőcsát kivételével csak Miskolcon léteztek ipari érdekvédelmi szervezetek. A céhek felbomlását követő időszakban, az 1870-es években Borsodban az iparosok számaránya majdnem húszszorosára növekedett: 1284-ről 22553-ra. Közülük 4512 volt az önálló iparosok száma, vagyis kisiparból élő. Ezek 52 százaléka volt miskolci illetőségi, míg a fennmaradó 48 százalék a megye 178 településén oszlott meg. Segédszemélyzettel együtt 3339 kisiparos működött Miskolcon (a segédszemélyzet száma -65-