Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

szült ez a Balassa Bálint Asztaltársasággal, mely a helyi kultúra szervezését, bekapcsolását tűzte ki célul az országos vérkeringésbe. Az e körhöz tartozó 20-25 fő meghatározó szerepét mutatja, hogy több egyesületben is elnök, díszelnök, alelnök, ügyvezető, stb. pozíciót töltött be. Főként a karitatív szervezetek (Vöröskereszt, Stefánia Szövetség, HADRÖA, stb.) kérték föl őket a felsorolt tisztségekre, de megtaláljuk nevüket pl. az önkéntes tűzoltó egyesület vezetőségében is. Társadalmi státusuk és az ezzel együttjáró támogatás (anyagi, erkölcsi, kijáró) lehetősége miatt „keresettek". Meg kell említeni, hogy ugyanők helyi kereskedelmi, pénzügyi, szolgáltató szervezetek igazgatóságaiban is ott ültek. így az egyesületek a többszörös személyi átfedések folytán a „belső" kör körül hálószerűén rendeződtek el. Az 1930-as évek közepén ez például azt eredményezte, hogy programjaikat (bál, felolvasóest, színielőadás, stb.) egyeztették, illetve a nagyobb városi rendezvényeket közösen szervezték. A közelgő háborús időszak azonban megakadályozta, hogy a munkamegosztás kezdeti lépéseitől továbbjussanak. Végeredményben a II. világháborúig Salgótarjánban a civil társadalom csírája jött létre, amely az egyesületi körön alig nyúlt túl. Ennek feltételét a múlt század végétől ható vállalati és községi-városi érdekek egymáshoz csiszolódása teremtette meg. Azonban az erre épülő mozgásterek kitapogatására, a városi középréteg megerősödésére és szervezeti szintű érdekérvényesítésére kevés idő maradt. A széttagoltság az azonos célokra irányuló, de párhuzamos akciók sorát eredményezte, melyek sokszor egymás hatását is lerontották. Az 1920-as években ezt példázza a forradalmak ellenhatásaként alakuló vallási szervezetek tevékenysége. A kölcsönös előnyök felismerése mindkét szféra részéről nyilvánvaló. Az egyházi szervezet a hozzá kapcsolódó egyesületek révén meghosszabbította hatósugarát és szélesíteni tudta tevékenységi körét, míg az egyesületeknek az egyházi támogatás stabil hátteret és egyben infrastruktúrát is biztosított. így működésük a karitatív jelleg és a vallási élet fejlesztése között oszlott meg, amely tagjaiknak a felbolydult és bizonytalan életviszonyok következtében anyagi és lelki támaszt is jelentett egyben. A vallási egyleteken belül kezdődő differenciálódás - amely tevékenységi körük szélesedését is jelzi -, a nőegyletek különválasztásával indult meg, de hamarosan az ifjúsági korosztályt is elérte. A folyamat jellegzetessége, hogy az ifjúsági egyesületekben leképeződött a felnőtt szervezetek működési sajátossága, a korosztálynak megfelelő formák között. Belső életük ugyanazokból az elemekből épült fel, melyekre szüleik adtak mintát. Sok esetben az egyesületeken belül személyi státusok is párhuzamosak, pl. az evangélikus lelkész családtagjai a nőegyletben és a leányegyletben is a vezetőség meghatározó pozícióit töltötték be. A külső feltételek változására leggyorsabban a lakosság, kb. 10 százalékát kitevő protestáns felekezet reagált. A katolikusok esetében is érvényesültek hasonló folyamatok, azonban a hívők nagy száma, területi tagoltsága és az egyház kötöttebb, hierarchikusabb szervezete miatt ez lassabban ment végbe. A katolikus egyesületek robbanásszerű gyarapodását az acélgyári Északi Plébánia templom 1936-os elkészülte hozta. Mellette ferences rendház is épült, mely a hívők szervezésének központja lett (Oltáregyesület, Credo Egyesület, KALOT, stb.) A felekezetekhez kapcsolódó női szervezetek és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) helyi csoportja között többszörös személyi átfedés volt. Amellett, hogy az egyesületek tevékenységükben kiegészítették egymást, a MANSZ informális koordinátor szerepet is betöltött. Ezt elősegítette, hogy országos kapcsolatain keresztül minden karitatív akcióba, mozgalomba bekapcsolódott. Salgótarján várossá válása ugyanis felerősítette a „kolduskérdés", „szegényügy", „munkásügy", munkanélküliség szociális feszültségeiből adódó problémákat. A női szervezetek elsősorban a felsoroltaktól sújtott családok gyermekei felé fordultak. A karácsonyi segélyakciók, felruházási akciók először az iskolán keresztül is elérhető gyermekeken igyekeztek segíteni. Ezek évente többször ismétlődtek külön felekezeti, a 30-as évek -47-