Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

málói mint a városi és állami hivatalok alkalmazottjai. Ezen belül is az egyéni indítékok több szintje különíthető el. Részben ide tartoznak azok a vállalati tisztviselők, illetve a szakmunkásgárda egy része, akik az 1920 után csökkenő fluktuáció következtében lassan meggyökeresedtek a városban, s még a világháború előtti időszakból egyesületi tapasztalatokkal rendelkeztek. Másrészt a közigazgatási változások során 1922 után megnövekedett és minőségében is más feladatok elvégzésére idegen, nem salgótarjáni, szakértelemmel rendelkező személyek kerültek ide. Sőt a város vezetésében jelentős az elcsatolt területekről származott, ott már gyakorlatot szerző szakértelmiség. Ók a társadalmi élet területén is kész mintákat hoztak magukkal, melyek egy részét Salgótarjánban is igyekeztek megvalósítani, meghonosítani, a helyi viszonyok között működtetni. Harmadrészt - bár az előbbihez kapcsolódva - a városiasodás megteremti a sem a közigazgatáshoz, sem a vállalatokhoz nem kötődő értelmiségi mozgásterét. Salgótarján mint falu nem tudta, nem tudhatta belső fejlődésként kiérlelni azt az értelmiségi magot, amely a várossá válás után élére állhatott és hagyományaira alapozva a folyamatos továbbfejlődés indukálójává vált volna. így a döntően idegen eredetű réteg társadalmi kapcsolatainak alakítására az egyletekben talált lehetőséget. Minél több egyesület tagja, annál szerteágazóbb és bonyolultabb kapcsolatrendszerbe került. Azonban számarányában csak lassan növekszik, s nem is mindenki vesz részt az egyesületi életben, azaz gyorsan telítődnek ezek a csatornák. Szűkíti a kört, hogy ugyan a megnyilatkozások központjában most is - mint a század elején - az összetartás, összefogás szerepel hangsúlyosan, csak míg korábban a polgárokat, újabban a keresztényeket tekintik alanynak. S a kettő nem azonos. Ez is közrejátszott abban, ahogy a 30-as évek végén Szabó Zoltán látta a tarjáni izraelita lakosságot. Szerinte „Salgótarján közszellem szerint nem igazi város és a zsidóság nagyobb tömegeiben csak ott tudott asszimilálódni, ahol városi élet volt." Az eredmény a „formális gettósodás" kialakulása, melynek következtében körükben - párhuzamosan „a várossal" - az egyesületi élet teljes skálája kifejlődött. A nőegylet, az ifjúsági és leány önképzőkör az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület helyi csoportjához kapcsolódott. A karitatív Chevra Kadischa és a vallási élet elmélyítését célzó Mikra Umischna egylet kiegészült a Chevra Sasz és Talmud Thora Egyesülettel. Ezeken túl a lakosság 6-7 százalékát kitevő izraelita lakosság egy része a szakmai egyesületeken keresztül kapcsolódott be a város közéletébe, amely némileg oldotta a „párhuzamos társadalom" gettósodásából adódó életét, a törvényi megszorítások életbe léptetéséig. A városi egyesület szervezésében az aktív mag nagy része bármennyire igyekezett Salgótarjánhoz kapcsolódni - s ezért vállaltak többen négy- öt egyesületben pozíciót - társadalmi szinten nem tudtak a széttagolt, több „városból" álló településen tartósan és hathatósan szervező erővé válni. Tehát nem beszélhetünk egy olyan számban és társadalmi súlyában, mély gyökerekkel rendelkező rétegről, amely részben a városiasodást, részben a civil társadalom kiépülését fel tudta gyorsítani. Eredőjében ugyanezekre a jellegzetességekre vezethető vissza az egyesületek sajátos kapcsolatrendszere. Kiindulópontja az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga bomlása, melynek során a városi és vállalati elit összefogását az 1922-ben újjászervezett Salgótarjáni Casinó vette át. Társadalmilag hagyományosan zárt jellege céljának megfogalmazásából is kitűnik: „Műveltebb lakosokat társadalmilag egyesíteni."

(20) Tagjai több szálon kapcsolódtak a Salgótarjáni Polgári Lövészegylethez, illetve a Magyarországi Kárpátegyesület salgótarjáni osztályához. Ez a három egyesület alkotta azt a „belső" egyesületi kört, amely a város és a vállalatok kapcsolatát szabályozta, illetve informális fórumot jelentett a döntések előkészítéséhez. 1933-tól kiegé-46-