Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

Lényegében az acélgyár vezetése ezen egyesületek támogatásával, mely a telepi lakók egyre szélesebb körét fogták át, elérte, hogy közvetett módon az egyén magánéletében is jelen legyen, így viszont nemcsak a „rimaiság" érzelmi hátterét és bizonyos értelemben „felsőbbrendűségét" segítette kialakítani, hanem látószögébe került a lakóegység mikroközösségének minden megnyilvánulása. Alapvetően más a kiindulópont a bányánál. Itt többségben voltak a múlt században az önállóan, család és más személyes kötöttségek nélküli munkások, kiknek szaktudása főként gyakorlati eredetű, nem képzettségen alapuló. Kevésbé helyhez kötöttek, jelentős a vándorlás és nemzetiségi, nyelvi, iskolázottsági összetételük széles sávban mozgott. így nehezen formálódott nemcsak a törzsgárda, hanem az altiszti és tiszti kar is. Ezek együttes hatása azt eredményezte, hogy a bányánál az egyesületi élet kibontakozása közel egy évtizeddel később indult meg az acélgyárinál. Az önszerveződések irányába ható, az igazgatóság felől jövő impulzusok 1895-ben értek be, mikor a mérnöki kart tömörítő Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya mellett megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Segédtiszti és Altiszti Olvasó Köre. Az OMBKE helyi szervezete lényegében a bányai kaszinó funkcióját is betöltötte. Bár egy épületben működtek, de itt még egyértelműbb volt a munkahelyi hierarchia leképeződése, mint az acélgyárnál, mivel a lefelé irányuló zártságot nem oldotta más jellegű szervezet létrejötte. Akifejezetten alulról induló kezdeményezésnek első jele sem kapcsolható ehhez a körhöz formailag és tartalmilag. 1902-ben a bányatelepen élő nők szervezik meg temetkezési segélyegyletüket. A bánya veszélyes és sok balesetet előidéző jellege mellett az önsegélyező szervezet megalakulása jelzi a kötelező bányatársláda funkciózavarait. így az egyesület a szociális kiszolgáltatottság ellen igyekezett védelmet nyújtani tagjainak. Az SKB RT igazgatósága az egyesületekkel szűk területen tartotta a kapcsolatot, ritkán ismerte el partnernek. Súlytalanságuk okai között a nagy fluktuáció mellett mindenképp szerepet játszott a tagolt üzemszervezés, mely nem kedvezett szervezeti keretek létrejöttének. Ilyen lehetett volna a szakszervezeti mozgalom, azonban ez ellen a bánya vezetősége a helyi és vármegyei közigazgatással összefogva eredményesen lépett fel az I. világháborúig. A Palackgyárnál és a Hirsch és Frank Vasöntő és Gépgyárnál a letelepedés után néhány évvel megindult az egyesület szerveződés. Itt azonban már nem külföldi minták átvételéről és adaptálásáról volt szó, mint az acélgyárnál. A munkások kapcsolatainak kialakításában sem játszottak nagy szerepet a nyelvi nehézségek, hiszen az olvasóköreik nyelve már megalakuláskor magyar. (A palackgyári társas egyleten belül alakult német dalkör is, de másfél évi működés után megszűnt a tagok „elkopása" miatt.) Ezek az egyesületek nem zártak, bár például a palackgyárban egy tag felvételéhez 8 választmányi tag ajánlása szükséges, mégis a dolgozók szélesebb körét tömörítették az acélgyárinál, és a tisztviselők egy részét is bekapcsolták tevékenységükbe. Igaz, maguk a gyárak is kisebb létszámúak voltak. A kulturális-társasági jellegű szerveződések mellett az érdekvédelem hiányára már 1898-ban is rámutatott az SZDP V. kongresszusa, s Nógrád vármegyét a szervezetek kiépítésénél súlyponti területeként határozta meg. Bár már az 1905. évi választásokon indítottak a füleki kerületben jelöltet Sally Endre személyében, az SZDP salgótarjáni községi szervezete csak 1906 közepén alakult meg. Ez azonban nem módosította a helyi politikai palettát, mivel a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetét is ideszámítva, befolyása 300-400 főnél többre nem terjedt ki.

(7> Az érdekvédelem különböző mértékben megjelent a század első évtizedében szaporodó országos szervezetek helyi csoportjainál is. Ezek azonban döntően szakmai jellegű tevékenysé-41-