Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban

De láthatunk már favázas, téglaberakásos épületeket is a rajzon, melyek már állandó jellegű épületek voltak, s az 1950-es évek végéig fennálltak az Öreg-Józsefin. Liptay a gyorsan izmosodó vállalatnál nyert tapasztalatai révén írhatta:"...csakhamar SalgóTarjánon is gyorsan fognak emelkedni a munkásházak, amire nagy szükség van, iskola a munkások gyermekei részére, óvoda, stb. Mint hallottuk, Zemplinsky igazgató úr erre is készített már tervezeteket." A későbbi központi kolóniának nevezett területet öt év alatt megépítették, a későbbiek során csak egy-két épülettel bővítették. Jelentősebb átalakításokra majd a 20. század első évtizedeiben került sor. Megépült tehát kilenc „gyarmatház", azaz kolóniaépület, 40 szobával és 20 konyhával. Felépült az emeletes hivatali épület 11 irodával és 3 család számára lakással. Ebben az épületben lakott Zemlinszky Rezső is. A tisztviselők részére két hivatalnok lakás is épült, két-két család számára. 1871-ben 6 betegszobából álló kórházat emeltek, 1872-re készen lett, igaz ideiglenes jelleggel az élelmiszerraktár, az un. „Élelmezési magazin" amit a bányamunkások maguk között csak „provizorát"-nak neveztek. Hozzá csatlakozott a sütőműhely, vágóhíd, mészárszék és három lakás. 1873-ban munkásétkezdét építettek. Ezekben az években alakult ki a gazdasági udvar környéke 48 ló számára épített kő-tégla istállóépülettel. A kolónia utcáját kikövezték, az ivóvízellátást 8 kút biztosította. A bányák mellett intéző épület, rakodó épült. A vasútállomásnál két kőszénraktárat emeltek. A József-tárnánál és Újaknánál lőportorony is épült. A bányatelep - kolónia képe 1872. után mégis városiasabb benyomást keltett Salgótarjánban, mint maga a település, a kőből és téglából épített gyarmatházakkal, altiszti és tiszti lakóépületekkel, irodaépületekkel, szociális létesítményekkel, kövezett útjaival a falu vályog és fa viskói, sáros útjai és elhanyagoltsága mellett. Salgótarján városiasodása felé az első lépés a bányatelep (központi) kiépítése volt a falu vasútvonalán túli, ún. nyugati részén.

(X) A munkáskolóniák építésmódját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb lakóházat téglából építették a kezdeti ideiglenes megoldások után. Tetőfedésre eleinte kátránypapírt, később cserepet használtak, amit eternitpala és horganylemez váltott fel. Ahol a terepviszonyok megengedték, ott emeletes, sokcsaládos házak is épültek (Salgótarján, Pálfalva), másutt, ahol bőven volt hely, 2-4 család részére készült egy-egy munkáslakóház kisebb-nagyobb zöldség- és virágoskerttel. A salgótarjáni kolóniák lakásait - hasonlóan a többi telepéhez -, az 1940-es évek elején modernizálták, átalakították. Idézzünk a korabeli sajtóból, mintegy illusztrációképpen: „..

Л bányászok elszállásolására 15 nagy gyarmatok (Colonia) mind megannyi emberköpü épültek. Egynek-egynek 150-200 lakója is van. Minden családnak van külön szobája, s két-két családnak egy-egy konyhája takaréktűzhellyel. Minden lakást évenként kétszer a társulat meszeket, a szobabútorokat is, mint vaságyat, asztalt, padokat, szintén a társulat adja, s azonkívül egy-egy darab konyha- és gyümölcsöskertet kap minden család." A kezdeti időszakban saját kivitelezés még nem volt, vállalkozók végezték az építkezéseket. Csak Zemlinszky halála után (1885) érte el a társulat, hogy saját építőmunkásokkal rendelkezett. -26-