Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Közlemények - Kupa László: Pulszky Ferenc emlékezete

1848 nyarától azonban talán még fontosabb megbízatás vár rá. A király személye körül miniszter, herceg Esterházy Pál mellé kerül államtitkárnak. Kiválasztására azért került sor, mert olyan fajsúlyos közéleti személyiség volt, aki ismerte a bécsi viszonyokat és közismerten tántoríthatatlan híve volt a 48-as forradalom törekvéseinek. Nagy elszántsággal és hazafiúi ügybuzgalommal végzi megbízatását, amely szeptember elejétől, Esterházy lemondásától még nehezebbé válik. Igyekszik minél több hasznos információt továbbítani az osztrák kormány terveiről, megkísérli visszatartani Lamberg grófot a számára tragikus kimenetelű magyarországi küldetésétől és nem utolsósorban abban, hogy a kritikus szeptemberi, októberi hónapokban a bécsi nép magyarbaráttá vált, Pulszkynak oroszlánrésze volt. Október 5-én beosztásából felmentették, de a Honvédelmi Bizottmány ezt az aktust nem ismerte el törvényesnek, visszaküldte őt Bécsbe, több jelentős megbízatással. Közülük a legfontosabb az volt, hogy az osztrákoknál érje el a magyar sereg meghívását, hogy felmentsék a Jellasics és Windischgrätz seregei által szorongatott Bécset. Pulszky ezzel a cselekedetével nyíltan a forradalmi küldetés útjára lépett, arra a területre, ahová ekkor még talán Kossuth sem merészkedett. Bécs forrongó és a magyar szabadság ügyével szimpatizáló népében látja a legfőbb szövetségest, ezért amikor október 19-én, élete kockáztatásával elhagyja a körülzárt Bécset és Kossuthhoz siet, ismételten Bécs felszabadítása mellett érvel. Számára már ekkor világos, hogy a magyar szabadság ügyét többé nem alkotmányos intézmények, hanem a minél szervezettebb, ütőképesebb hadsereg biztosítja. 1949 janurájának első hetében - máig nem tisztázott körülmények között - Kossuth Palmerston angol külügyminiszterhez küldi őt. Ekkor már az osztrák kormány vérdíjat tűz ki a fejére. Családja hátrahagyásával Galícián át jut el Párizsba, majd Londonba. Ekkor még nem is sejtheti, hogy több mint másfél évtizedes emigráció vár rá. Jelentékeny szervezési feladatokat lát el, melyek közül a legjelentősebb Kossuth angliai majd amerikai útjának megszervezése volt. Tudjuk, hogy a magyar szabadság ügyét nagy rokonszenv övezte a közvélemény részéről, de a kormánytényezők részéről a külpolitikai érdekek mérlegelése jóval fontosabb volt. A nagyhatalmi politika realitásainak mérlegelésén túlmenően azonban egy jóval fontosabb felismerés is hozzájárul az emigráció legfőbb célkitűzésének, a külföldi segítség megnyerése gondolatának háttérbeszorulásához. A magyar szabadság, függetlenség megvalósítását nem szabad külső erőktől, a külföldi fegyveres beavatkozásától remélni, hanem azt belülről, a nemzet önmaga érheti el. Pulszky is eljut e felismerésig és amikor Kossuth 1860-ban Itáliába küldi, hogy III. Napóleonnak a magyar szabadság ügyétől történő elfordulása után Viktor Emánuel kormányánál képviselje a magyar érdekeket, rádöbben, hogy Cavour miniszterelnök nem fogja valóra váltani a fegyveres segítségre vonatkozó piemonti Ígéreteket. Egyértelműen megbízója tudomására adja, hogy vagy egy kétséges kimenetelű Garibaldi expedícióval kell számolni, vagy Kossuth nyugodjék bele abba, hogy nem ő, hanem Deák fogja a nemzet sorsát intézni. Ez az üzenet a kettőjük közötti kapcsolat megromlását eredményezi majd. Az emigrációban töltött évek mégsem bizonyultak eredménytelennek. A különböző kultúrákkal (angol, amerikai, olasz) történő megismerkedés, olyan híres közéleti kés politikai személyiségekkel, mint Mazznini, Garibaldi, Cavour, Cobden, Ledru Rollin, Herzen való kapcsolattartás, a társasági élet olyan élményeket és ismereteket jelentenek, amelyek kamatoztatására majd később lesz lehetősége. Otthonról is egyre több bizakodásra okot adó hírt kap. Az 1860-6l-es országgyűlés, az ott megjelenő politikai törekvések reménykeltőek és meggyőzik őt a hazai politikai változások lehetséges voltáról. A távollétében Világos után halálraítélt, ötvenedik életévét meghaladó férfi -230-