Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Közlemények - Kupa László: Pulszky Ferenc emlékezete

1834-ben: „... inognak már a kereszténység alaposzlopai, mert az az emberiség férfikorának nem felel meg ... új vallásnak kell a régi helyére lépni... ez a szabadság vallása." így jut el egyfajta laikus vallásosságig és az egyik szabadkőműves páholy nagymestere lesz. Szabadelvűségének azonban legjelentősebb, mert egyéniségét leginkább reprezentáló jellemvonása, szuverén intellektusa és látásmódja. Az eredetiségnek, az egyéni hangnak köszönheti publicisztikai pályakezdését is: alig huszonegy évesen, a hazánkban is olvasott, angsburgi Allgemeine Zeitung tudósítója lesz. Elutasítja a tekintélyelvűség minden formáját, képtelen a rangtartó, hivalkodó, a nem valóságos teljesítményen nyugvó tekintély tiszteletére. Politikai pályája igazából a 30-as évek második felében veszi kezdetét. Az 1839-40-es országgyűlésen már mint Sáros megye követe vesz részt. Képviselőségének talán legfontosabb hozadéka - az olyan politikusokkal történő megismerkedésén túlmenően, mint Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Beöthy Ödön -, a kodifikációs munkálatokba történő bekapcsolódása volt, ti. ő lett a polgárosodás egyik fontos állomását jelentő váltókódex megalkotását előkészítő bizottság jegyzője. A kodifikációs tapasztalatokra nagy szüksége lesz, már 1843-ban. Ekkor alakul meg ugyanis az az országos bizottság, amelyiknek feladata lesz a büntetőtörvény-javaslat kidolgozása. A munka első számú résztvevője Deák Ferenc lesz, viszont őt rögtön Pulszky követi. О az, aki közvetít a bizottság és a nagytekintélyű német büntetőjogász, Mittermaier között. A törvényjavaslat jelentőségét és kapcsolódását a fejlett jogelvekhez, mi sem példázza jobban, mint a halálbüntetés intézménye eltörlésének kezdeményezése. A hazai politikai programok és a körülöttük zajló viták őt is politikai állásfoglalásra késztetik. Kezdetben legközelebb az övéihez Széchenyi nézetei állnak, azonban Kossuth színrelépése után az ő követőjévé válik. A két nagy státusférfi koncepciója közötti választásban nagy szerepet játszott Kossuth elnyűhetetlen dinamizmusa, valamint Széchenyi túlzottan aggályoskodónak tűnő álláspontja és egyre erősödő elszigetelődése. A leghangsúlyosabb szempont azonban a kossuthi lelkesedés és radikalizmus lehetett, amely szinte állandóan gerjesztette és táplálta a hazai reformtörekvéseket. Az egyik nagy korkérdést, a vármegyei önkormányzat problémáját tekintve is Kossuth álláspontjához áll közelebb. Egyetért ugyan jóbarátjának, Eötvös Józsefnek a nemesi vármegye elavultságát hangsúlyozó álláspontjával, de nem kívánja az önkormányzati státus azonnali megváltoztatását, mert ezáltal a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseinek egyedül gátat szabó intézményét számolná fel. A vármegyei önkormányzat modernizálásának gondolatát tehát elfogadja, azonnali kivitelezését azonban az aktuális politikai helyzetben súlyos hibának tartja. A büntetőtörvény-javaslattal kapcsolatos munkálatait követően ismét visszavonul a politikai közélettől: megint Itáliába utazik, majd a művészetek és a publicisztika felé fordul. A helyszínen találjuk a 48-as bécsi forradalom kitörésekor, sőt ő terjeszti Kossuth március 3-i beszédét a bécsi diákság körében. Március 15-e hatására Pestre siet, és lóán este már tagja a Közcsendi Bizottmánynak. Neve az első magyar felelős kormány megalakításakor a miniszterjelöltekéi között forog és Pozsonyból mint Kossuth államtitkára és a közcsend fenntartása érdekében kinevezett kormánybiztos tért vissza. Bármelyik megbízatás önmagában is emberfeletti próbatételt jelentene a lázas átalakulás viszonyai közepette, hát még a kettő együtt! De Pulszky győzi a feladatokat. Csak távirati stílusban említve a legfontosabb teendőket: a fővárosi közrend fenntartása, a nemzetőrség megszervezése, a fehérvári zsidóüldözés megszüntetése, a pénzügyminisztérium jogszabálytervezeteinek elkészítése. -229-